Sorkizárt

A Magyar Turizmus Zrt. megvizsgálta a szomszédos országok utazási szokásait hazánk irányába. Jönnek-e, ha jönnek hányan jönnek és mennyi időre. Vajon mi az általános véleménye egy Horvátországból, Szerbiából, vagy Szlovéniából érkező turistának?

Korunk turisztikai trendjeként elmondható, hogy a közeli úti célok népszerűvé váltak. Ezen nincs mit csodálkozni: sehol sincs pénz, így az összekuporgatott vagyonból inkább olcsóbb utazásra vágyunk, hátha tovább tudunk maradni. Ennek ellenére déli szomszédaink tesznek Magyarországra, inkább máshová mennek üdülni.

2011-ben egy erős kampányba kezdett az MT, ennek köszönhetően 11 százalékkal többen jöttek "lentről", mint előtte, de a szám még mindig nagyon kicsi. Az okokat is próbálta megfejteni a kutatás: komoly sztereotípiákat kaptunk a nyakunkba. De tényleg sztereotípiák-e ezek?

A szomszédok zárkózottnak látnak minket, meglehetősen hiányos nyelvtudással. Ez a kettő bizony kéz a kézben jár, ha külföldi áll az emberrel szemben. A nyelvtanulással kapcsolatos véleményemet már közöltem korábban. Ez sajnos nem feltétlenül sztereotípia. Mivel hazánk egyik húzóágazata a mai napig a turizmus, muszáj alkalmazkodni.

A másik ok, hogy a vendéglátó- és szórakoztatóhelyek személyzetét gorombának és felkészületlennek tartják. Szerintem még magyarként is tudna mindenki példát mondani arra, amikor felhúzta magát egy arrogáns és nagyképű eladón, vagy egy flegma és nemtörődöm pultoson. A vendéglátásban te kiszolgálsz, aki erre adja a fejét, annak mindent meg kell tennie a vendég érdekében. Egy hülye ellen nyelni is kell. Mocsok egy szakma, ez van.

Vegyünk példát a horvátokról. Miért mennének máshová, ha otthon velük úgy bánnak, mint a királyokkal? A turizmusban dolgozók kedvesek, segítőkészek, lesik az óhajaidat, hiszen megértették, hogy a csilingelő kunák csak akkor vándorolnak az ő zsebükbe, ha tesznek érte. Nagyon jól csinálják. Persze van nekik egy tengerpartjuk, úgy azért könnyebb. De nekünk itt a Balaton, vannak itt gyönyörű dombságok, nagyszerű városok, történelem, kultúra, sok-sok dolog, amire büszkék lehetünk. Legyünk jófejek, hogy megmutathassuk mindenkinek a büszkeségeinket. Vagy a magyar nem szeret pénzt keresni?

Valamiért a magyar mindig büszkén hirdette, hogy neki nem kell idegennyelv-tudás, jól megvan a saját hazájában, köszöni szépen. Vele ne akarjon senki külföldiül beszélni idehaza, ő sem tömi senki képébe a gulyást, ha a tengerpartra megy bícselni a nyáron.

Bejött egyszer a falusi kiskocsmánkba egy idős házaspár. Először angolul, majd németül, aztán franciául, végül, utolsó próbálkozásként, oroszul akartak információhoz jutni. A pultoson kívül még legalább két-három törzsvendég ült az asztaloknál, és mikor a külföldiek hoppon maradva kisétáltak, elégedetten mosolyogtak maguk elé. Egyikőjük már régóta tervbe vette, hogy megtanul angolul, de a tervbevételtől tovább még nem jutott az évek során. A pultos odaszólt neki: ugye milyen jó lenne, ha beszélnél nyelveket? A vendég a következőt válaszolta: minek, ők se jutottak vele semmire.

A magyar ember nem szeret nyelvet tanulni. Neki ne mondják meg, hogyan mondja. Ez nem is akkora gond, ha a felnőtt, vagy idős generáció tagjairól van szó, akiknek egy életre elvette a kedvét a kötelező orosz. Ők eddig is megoldották, talán ezután is meg fogják oldani idegennyelv-ismeret nélkül. De amikor egy fiataltól, egy velem egyidőstől hallom, hogy mi a francnak tanuljon ő meg angolul, ha az angol se tanul meg magyarul, akkor nem tudom, hogy nevessek-e, vagy sírjak.

Az angol világnyelv. Ez van. Lehet ezt az állapotot szeretni, vagy nem szeretni, változni nem fog. Bojkottálni nem túl ésszerű. Tegyük fel, eldöntöd, hogy te soha, de soha nem fogsz külföldön élni, hű leszel Magyarországhoz, nem a turizmusban, nem a kommunikáció területén akarsz dolgozni, nem is a számítógépekkel, neked megvan a fix, teljesen angoltudás-mentes állásod, állásterved. Legyen.

De tudod milyen jó érzés, ha egy vadidegen kultúra vadidegen emberével megtalálod a közös nevezőt, kérdezni tudsz felőle, és érted, hogy mit akar tőled? Ha a szomszéd országokban meg tudod kérdezni, hogy merre fordulj az autóddal, hogy elérd a sípályát vagy a tengert? Ha megérteted magad szinte bárhol, és nem kell hozzá egy órán át hadonászni, így soha nem vagy teljesen elveszve? Ja, hogy te ezt leszarod? Akkor meg is beszéltük.

Sajátos módját választotta a véleménynyilvánításnak az az ismeretlen tettes, aki nagy mennyiségű ecettel locsolt nyakon egy kompon bulizó embertömeget. A hajó utasai egy Budapest belvárosában nyíló szórakozóhely promóciós buliján vettek részt, vidáman csorogtak lefelé a Dunán, amikor az Árpád hídról megérkezett az égi áldás. Ezután a kellemetlen szagú résztvevőknek még órákon át el kellett viselniük az ecetet, mert a komp csak hajnalban kötött ki. Úgy gondolom, hogy emberünk nem támogatja az új klub nyitását. De ez csak megérzés.

"Öngyilkos lett az RTL-es sztár" - hirdeti a Heti Válasz egyik szalagcímében. Márki Zsuzsiról (VV Zsuzsiról, Playboy Zsuzsiról) van szó, aki egy törött pohárral öngyilkossági kísérletet tett. Azóta kiengedték a kórházból. Öngyilkos lett hát, de szerencsésen túlélte. Hé, te! Te magadat újságírónak nevező szerencsétlen: aki sikerhajhászásból szó szerint faszságokat írogat, annak nem fizetést kéne adni, hanem egy tömlöc mélyére vetni, hogy ott gondolja még százszor át, megéri-e a kattintásszámért cserébe hülyének nézni mindenkit. Bár kétségeim vannak afelől, hogy használna-e ez bármit is, engem maga a tudat, hogy nem jutsz klaviatúrához, megnyugtatna.

Történetünk főhősét nevezzük mondjuk Szilárdnak. Szilárd a régi iskola híve. Neki elvei vannak. Ha folt esik a becsületén, kőkeményen megtorol. Pláne akkor, ha a piálásról van szó. Szilárd ugyanis nagyivó.

Az eldugott falusi kocsmák sajátságos világát csak az értheti meg, aki lehúz pár évet ebben a közegben. Szilárd egy ilyen zugfalu békés kocsmájának törzsvendége. Sokszor részeg, ritkán józan. Amikor iszik, akkor nagyon iszik. Az említett kocsma pultosnője egyik este megelégelte a kezelhetetlenné váló urat, és úgy döntött, hogy aznap már nem ad neki több fröccsöt, azaz nem szolgálja ki. Ez súlyos hiba volt.

Szilárd fogta magát, sarkon fordult, és káromkodva kitéblábolt az italozóból. A pultosnő legközelebb csak este, munka után látta: a férfi ugyanis közvetlenül mellette lakott. Épp bográcsozott az udvaron a túlsó szomszéddal. A nő láttára elvigyorodott, aztán vacsorára invitálta. A pultos elutasította a meghívást, mondván nem szereti a bográcsost. Szilárd váltig állította, hogy márpedig ezt a bográcsost nagyon is szereti, a nő azonban végképp elzárkózott a kóstolótól.

Otthon viszont hiába szólongatta a kutyáját egy jó félórán át, nem került elő. Ekkor a megvilágosodástól tébolyultan vágtatott vissza a falatozó férfiakhoz. Szilárd nem tagadott semmit. Mivel sértve érezte magát, meg amúgy is régóta idegesítette a hajnalonként ugató blöki, természetesnek vette, hogy a bográcsosba főzze. A másik szomszéd, miután meghallotta, hogy mit evett, egy napon keresztül okádott. A pultosnő sokkot kapott. Szilárd nyert. Bogáncs elfogyott.

u.i: A történet sajnos igaz. Elképedve hallgattam a beszámolót, és szomorú, hogy nem lett jogi útra terelve az egész ügy anno, amikor megesett. Az emberek nem érdemlik meg az állatokat.

Az olajárak csökkenése, valamint a forint erősödése a dollárral szemben pozitívan hathat a hazai üzemanyagárakra - tehát negatív irányba mozdulhat a literenkénti ár. Az elemzők szerint a MOL árdöntései viszonylag pontosan megjósolhatók, persze biztosra nem lehet menni. Mindenesetre azt javasolják, hogy aki teheti, várja ki a szerdát: ekkor jöhet a számunkra kedvező változás. Nekem a várakozás része nagyon jól megy, hiszen tavaly október óta nem tankoltam a gépbe. Bár a garázsban szoktam integetni neki.

Megtalálták Rakonczay Gábor kenuját, amely az Atlanti-óceánon tűnt el.  A hajót a napokban egy jachtról látták, de a vihar miatt nem tudták megközelíteni. Az óceánt hatvan nap alatt egyedül átszelő Rakonczay a hír hallatán az azori-szigeteki Hortába utazott, hogy két tengerésszel keressék a Vitézt, de nem ők, hanem egy francia vitorlás találta meg, amely kivontatta a kikötőig. Szerencse. Nem volt okos dolog korábban vontatni a kenut. Egy jól sikerült papírrepülőt sem concorde-dal hozatunk haza a suliból.

A hiperaktív hólyag szindróma százezreket érint Magyarországon. Az érintettek akár naponta nyolcszor mehetnek mosdóba, nem ritka, hogy húszpercenként olyan sürgető vizelési ingert éreznek, hogy azonnal toalettet kell találniuk. Az ő életük megkönnyítésére készül most az országos wc térkép. Megmutatja hol lehet a közelben könnyíteni a feszültségen. Én javasolnám egy országos kocsma térkép létrehozását is, és máris többen használnák a wc-s variációt.

Skóciában tettek az egyre súlyosbodó öngyilkossági-hullám ellen, és a Choose Life! program segítségével fodrászokat, kocsmárosokat és kozmetikusokat képeztek ki: az öngyilkosságot fontolgatók felismerését, a jelekben való olvasást tanították nekik. A kezdeményezés abszolút siker, jelentősen javultak a statisztikák. Magyarországon is be akarják vezetni ezt a rendszert, és van is miért: átlagosan 6 ember vet véget a saját életének naponta. Ha a kocsmárosok megtanulják kezelni a helyzetet, az öngyilkosjelöltek többé nem fojtják majd borba a bánatukat.

Ismét sikerült hazánkat degradálni a nemzetközi porondon, most azonban nem a politikusaink tettek ezért, hanem a túlbuzgó határrendészek. Nekem inkább emberi gonoszság-szaga van a dolognak.

Egyre nagyobb botrány kerekedik a hétvégén összevert arab sakkozó esetéből. Ha valaki lemaradt volna: Szaúd Mohamed al-Marzúki, az Egyesült Arab Emírségek sakkszövetségének rangidős tagja a szállodájába sétált vissza, amikor egy autóból - mint később kiderült határőrök - üvöltözni kezdtek vele, majd egyszerűen elütötték és összerugdosták. Ezután kérték el a férfi iratait, majd mikor látták, hogy legálisan van az országban, elhajtottak.

Először is: a vizsgálat tart. Ez annyit jelent, hogy változhat az állás, de még maguk a tényként közölt adatok is. Ettől függetlenül, mi a fészkes franc vehet rá arra egy csapatnyi határrendészt, hogy így elbánjon egy külföldivel? Ha csak simán illegális bevándorló, akkor beültetik a kocsiba, elintézik a hivatalos dolgokat, aztán kitoloncolják az országból. Ha esetleg öngyilkos merénylőnek, rettegett terroristának nézték a rangidős sakkozót, akkor hogy lehetnek olyan hülyék, hogy elkezdik püfölni és még el is gázolják? Hátha mindenki a levegőbe repül Szeged belvárosában?

Valószínűleg más történt. Olyan emberek, akik pusztán gyűlöletből, bőrszín alapján ítélkeznek, hatalmat kaptak a kezükbe, holott nemhogy hatalom nem járna nekik, talán még szabad levegő sem. A sportoló elmondása szerint szóváltásba keveredtek pár részeggel az esetet megelőzően. Elképzelhető, hogy ők értesítették a rendészeket, hogy illegális bevándorlókat láttak. Ha így történt, nem kellene-e előbb meggyőződni az elmondottak igazságtartalmáról? Egyszerűen nem látok olyan forgatókönyvet, amely szerint jogos lett volna a brutális eljárás.

Ezt bizonyítja az is, hogy Szaúd bin Abdelaziz al-Mualla sejk, a sakkszövetség elnöke szerint a rendőrség már bocsánatot kért tőlük a történtekért, és elismerte, hogy a rendőrök hibáztak. Ennyi. Egy kis túlkapás. Kurva büszke vagyok rátok fiúk, kurva büszke.

u.i: Ne legyen igazam, és derüljön ki, hogy valami szerencsétlen félreértés, valami előre nem látható körülmény okozta ezt a szégyent. Ha ez bekövetkezne, bocsánatot kérek az összes rendőrtől, aki az ügyben érintett. Ámen.