Sorkizárt

2012 első felében majdnem 20 ezer cég jelentett csődöt. Ez eddig a magyar rekord, tavaly egész évben 11ezer vállalkozás húzott rolót. Most pedig tessék, egyre többen adták és adják fel, hiszen végelszámolások elképesztő méreteket ölthetnek az év végéig. A legnagyobb probléma, hogy emiatt sokan már most vagy ezután vesztik el a munkahelyüket. Lehet csodálkozni, hogy tömegesen vándorol a magyar külföldre...

Törvénybe foglalták a lógást és nyilván azt várják, hogy örökre megszűnik. Szerintem nem, sőt kötelezővé tenném minden gyereknek, hogy az életben, csak egyszer, egy napra maradjon ki a suliból.

Ma megszavazta a parlament Pintér Sándor indítványát, amelynek értelmében a rendőr az iskolaigazgatóhoz kísérheti az iskolakerülő diákokat. Ez egy baromság. Na de vegyük sorra, mit is foglal magában ez a törvény: azt a 14 év alatti tanulót, aki nem tudja hitelt érdemlően igazolni, miért is héderezik a parkban egy padon, viszik a suliba. Szülői, iskolai és orvosi igazolás esetén nem vonhatja kétségbe a zsaru sem a nebuló szavát. Ezek szerint Pintéréknél nem hallottak még a hamisításról...

Egyfelől ez nagyon jó, apuka és anyuka gondtalanul robotolhat abban a tudatban, hogy kamasz gyermeke iskolakerülés esetén is biztosan egy fakabát segítségével újra a padban landol. A hivatalos személyek pedig hű törvényszolgához méltóan begyűjtik a gyerekeket, megszűnik a lógás intézménye. Révbe ér a magyar álom. Persze.

Megkérdezném én P. Sándort, hogy ő lógott-e valaha az iskolaévek alatt? Nem. Inkább megkérdezném az olvasóimat, hogy elblicceltek-e csak egy napot azért, mert nem készültek fel a témazáró dolgozatra? Több igen lenne, mint nem. Egyszer mindenkinek ki kell próbálni milyen csalni, megszegni a szabályt. Utána pedig majd eldöntheti, hogy kell-e neki ez az út. Konklúzió: ha tovább folytatja, lebukik, ofő és anya majd megdorgálja, de ha kényelmetlenül érzi magát, soha többé nem csinálja. Tudom alternatív módszer, de magam is lógtam párszor, de aztán rájöttem, hogy nekem nem erre van szükségem. Miért ne nőhetnének fel így a mai gyerekek is így.

Konzultálgatunk, konzultálgatunk? Csak akkor küldjenek a politikusok még egy levelet, ha valóban kíváncsiak a válaszokra, nem pedig az önkényüket álcázzák színes levelekkel.

Egyre inkább úgy tűnik az előzetes információk alapján, hogy a nemzeti konzultáció sikertelen lesz. Több, mint nyolc millió embernek postáztak kérdőívet. Gazdasági kérdésekben kérik ki az emberek véleményét, de mivel eddig valamivel több, mint 300 ezer ember vette fel a párbeszéd fonalát a kormánnyal, a kudarc borítékolható. Az előző dialógusban még magam is részt vettem, azonban idén már én sem bontottam ki a borítékot.

Talán azért nem nyitottam ki én sem a levelet, mert úgy vagyok vele, hogy minek. Miért feccöljek energiát felesleges válaszadásra, miközben pontosan tudom, hogy semmit sem ér a szavam. Nem csak az enyém. A Tiéd sem. Álkonzultáción pedig nem veszek részt. Hozzám hasonló hitehagyottakból egyre több van. Vélhetően az ő papírkájuk is a kukában landol. Ettől függetlenül őszintén állítom, hogy a kezdeményezés jó. Megérné a pénzt is, hiszen a nép döntésével a demokrácia is megcsillan. Vajon akkor miért nem ér semmit a szavam?

Magyarország úgy véli, hogy nincs szüksége arra, hogy kérdezgessék feleslegesen. Mindegy, hogy Fidesz, MSZP, Jobbik, DK vagy LMP, egyik se jobb a másiknál. Vagy őszinte kérdést tesznek fel nekünk és valóban érezhetjük az előnyeit, vagy pedig az történik, ami most. Egy emberként kérjük a politikusokat: kérjük, ne zaklassanak bennünket feleslegesen.

"Orbán Viktor ellenzi a videóbíró bevezetését" - szól egy cikk szalagcíme. Mint ismeretes, a IFAB (a labdarúgás szabályalkotó testülete) a következő világversenyeken ki fogja próbálni a két szabadalmaztatott eljárást, és ha beválnak, akkor innentől kezdve mindig alkalmazzák majd valamelyiket. Az említett szalagcímben szerencsésebb lett volna olyasmit írni, hogy Orbán Viktor nem tartja jó ötletnek a videóbíró bevezetését: egyrészt nem hiszem, hogy a FIFA kikérte a véleményét, másrészt így nem kéne olyasmit olvasni, hogy valaki az ő szava ellenére vezet be bármit is. Ez nem illik a képbe.

Ne lepődjön meg senki, ha Budapesten bicajos rendőrökkel találkozik. A Margitszigeten mutatkoztak be a kerékpáros zsaruk, akikről mi más jutna az ember eszébe, mint a 90-es évek borzasztóan rossz amerikai sorozata, a Pacific Blue. Jó hollywoodi sorozathoz méltóan 100 százalékos mérleggel dolgozó jenki fakabátoktól remélhetőleg a fővárosi társaik sem maradnak el. A munkaeszközüket azért féltem, mivel a biciklitolvajok számára ez igazi ereklye lehet.

Nincs rög, nincs gond. A kormány nyakörvet akart tenni a fiatalokra, de ez nem jön össze, mert megsemmisítették a hallgatói törvényt. Pezsgőbontás csak szigorúan éberen!

Az Alkotmánybíróság az elmúlt időszakban egyetlen érdemi döntése hozott akkor, amikor alkotmányellenesnek találták a fiatalok röghöz kötését. Már a rendelet kitalálásával sem értettem a szerzők célját. Ez nem igaz. Mindenki rögtön átlátta, hogy mit akarnak: a Magyarországról szó szerint menekülő fiatalok elé gátat emelni. "Ha lenni akarsz valaki, csak itt lehetsz" elven pedig képesek lettek volna megfosztani ezreket, tízezreket attól, hogy teljesüljön az álmuk.

Balgaság volna ezt feltételezni, hogy megjött az eszük, hiszen bizonyára ebben az uniónak is benne van a mocskos keze. Az Európai Unió tökét nyálazzuk, hogy újra kegyeibe fogadják ezt a morális katasztrófa övezte területet, erre szembe megyünk a szabad áramlás irányelvével. A szociálisan egyre érzékenyebb nép megnyugodhat, egy pillanatra győztesnek érezheti magát. Fontos: az éberség ne csökkenjen, párttól és párpolitikától függetlenül is résen kell lenni, ha nem akarunk eszközzé válni.

Egy elképzelt ország, elképzelt elnökének és elképzelt tanácsosának elképzelt beszélgetése:

- Peti, mit csináljunk? Barroso hívott, hogy azonnal töröljük el a hallgatói szerződés!

- Nyugalom Viktor. Semmisítsék meg a bírák és még jól is kijöhetünk a dologból...

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai alapján a Földön mintegy 21 millió ember a mai napig kényszermunkát végez, azaz rabszolgaként dolgozik. Több, mint a felük Ázsiában, nagyjából 20 százalékuk Afrikában él.

A távolságok miatt a fekete kontinensen szinte lehetetlen mindent ellenőrizni. Így a tehetős magánbirtokosok az építkezéseiken, a földjeiken, vagy a családi házukban még mindig rabszolgákat tartanak. Sok közülük szexuális szolgálatokra is kényszerül, másoknál gyerekek is heti 60 órában robotolnak: fizetés persze nincs, vagy elenyészően kevés.

Ironikus módon az amerikai kormány hozott rabszolgavédelmi törvényt, ahol Afrika országait három plusz egy csoportba sorolják, aszerint, hogy mennyire tud a helyi hatalom gátat szabni az emberkereskedelemnek. Líbia a legrosszabb besorolásba tartozik, megbuktatott Kadhafi-rezsim ide vagy oda. Itt mind adnak, mind vesznek embert.

A Nestlé csokoládégyár beleegyezett egy felmérésbe, ahol az ültetvényeiken dolgozók életkörülményeit vizsgálták. A vezetők meglepődve tapasztalták, hogy gyerekeket dolgoztatnak a földeken, az egészségügyi ellátás nulla, túlórázni kell állandóan, de fizetés nincs. A gyerekek nem tudnak iskolába menni, mert dolgozniuk kell.

Ha te meglepődtél ezeken a tényeken, esetleg még fel is háborodtál, akkor vedd le szépen a cipődet, a rövidnadrágodat, a pólódat, dobd ki a napszemüvegedet, ne nyúlj többé csokoládéhoz, vagy bármilyen más, import készítményhez, menekülj ki a határba, építs fából egy sátrat (magaddal nem vihetsz), élj gyümölcsökön és bogyókon, vadássz helyi állatokra saját készítésű íjjal: így talán elkerülöd, hogy a nagy globális fogyasztói társadalom tagjaként érted is szenvedjen egy gyerek. Talán.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Költségvetési Főosztálya elrendelte a lovak megszámlálását a kórházakban – legalábbis erről kaptak levelet a minap a főigazgatók. A vezetői utasítás indoklása szerint a lovas ágazathoz jelenleg is jelentős vagyon tartozik, s e vagyonelemek összeírása nélkül nincs jó gazdálkodás. Ezen már röhögni sem lehet. Lovas nemzet a magyar, de ekkora baromsággal (szamársággal vagy öszvérséggel ha már ló) régen nem találkoztunk. Bizonyára ez a hülység is teljesen ingyen volt.

Apu lepofozza anyut? Ki segíthet? A politikusok biztosan nem, viszont rábukkantam egy videóra, ami egy félmegoldás. Amíg nem segítenek a törvényhozók, marad az elgondolkodtató propaganda.

Az új Büntető Törvénykönyv nem tér ki a családon belüli erőszakra, pedig nem ártana neki. Elvileg minden ötödik nő érintett az otthoni verésekben. Szerencsére én sosem tapasztaltam ezt. Nem is akarom. A környezetemben csupa olyan ember él, akikkel ez szintén nem fordult elő. Vagy csak nem tudok róla.

Az biztos, hogy szükség lenne különleges szankciókra ahhoz, hogy ne fordulhasson elő az, hogy apa csak azért megveri anyát, mert nincs rajta sapka. Propagandára van szükség. Olyanra, ami eljut mindenkihez. Ez azonban nem lesz elegendő ahhoz, hogy visszaszorítsa a pofonokat. Szóval nincs mese, meg kell bélyegezni a bűnösöket.

Úgy tűnik nem elég beszélni az erőszakról. Nem vagyok a drasztikus megoldások híve, de már Magyarország és az egész világ is precedensértékű megtorlásért kiált. A megtorlás pedig legyen egy életre szóló, hogy sose feledje el senki. Találtam egy megnyerő videót. Ez a félmegoldás. Az irány pedig jó. Most már csak arra van szükség, hogy az idealista és példásan felnőtt politikusok is belássák, szükségszerű megbüntetni az erőszakoskodókat.

Ugyan ki segíthetne? A hatalom azon gyakorlói, akik értelmes törvényt hozhatnának, mégse teszik.

Adózni kell. Nem jó dolog, de szükséges, hogy az állami rendszer működőképes legyen. A mértéke, formája és ideje azonban nagyon nem mindegy.