Beköszöntött a kánikula. Itt a nyár. Ilyenkor mindenki lengébben öltözködik és, mint azt már férfitársaim is megfigyelhették, gombamód megszaporodnak a dekoratív hölgyek a városok utcáin. Soha nem értettem, hogy ezek a nők télen hol vannak.
Talán ma volt az első igazán meleg nap idén. Mondhatni hőség. Természetesen ma volt a legtöbb dolgom, és ezért rengeteget rohangáltam az utcán. Egy kifejezetten vicces jelenséget figyeltem meg több alkalommal is. Azok a férfiak, akik feleségükkel vagy élettársukkal, és gyermekeikkel rótták a város utcáit, nem képesek előre nézni. Folyamatosan forgatják a fejüket. Megragad a tekintetük egy formás bokán, vádlin, combon, fenéken vagy dekoltázson, és elfelejtik, hogy hites nejük 20 centire jön mellettük. Az asszony természetesen fél szemmel a gyerekeket nézi, a másik szemével a férfit, aki félre kacsint. Zokon veszik, megjegyzem tökéletesen jogosan, és már repül is a nyakleves. A csattanás után éles, sértett női hang emlegeti fel a férfi összes hibáját. Egy illatosnak nem mondható sertéshez hasonlítja, és kilátásba helyez komolyabb büntetést, ha majd haza mennek. A bűnös tekintete ekkor már a cipője orrát szugerálja. Ma több ilyen csattanást is láttam és hallottam.
Megmondom őszintén van látnivaló az utcán de azért bunkó dolog nyálunkat az izzadsággal együtt csorgatva bámulni másvalakit, főleg akkor ha szívünk választottja mellettünk sétál. A férfi nem fogadhat vakságot de illene diszkréten kezelni az ilyen helyzeteket. Ne sértsük meg kedvesünket ebben a hőségben. Még a végén mindenkinek megfájdul a feje.