Sorkizárt

Két éve várja az osztrák közvélemény, hogy mi az egyház gyermekmolesztálási botrányaival kapcsolatban az igazság. 2010-ben robbant a bomba: leomlott a hallgatás fala, sokan közvetlenül fordultak a sajtóhoz, hogy elmondják az évtizedekkel ezelőtt átélt szörnyűségeket. Azóta mintegy 600 jogos panaszt talált a bécsi főegyházmegye kérésére megalakult bizottság: a legtöbb visszaélést az 1960-as években követték el, a leggyakoribb áldozatok a 10-13 éves kisfiúk voltak. Erre mondják azt, hogy minden viccnek van alapja. És az alap általában nem a szánkat húzza mosolyra, hanem a bicskát nyitja ki a zsebekben.

A víz az egyik legnagyobb kincsünk. Ha sós, ha édes. A testünk nagyrésze ebből van. Nélküle nem tudunk élni. Benne laknak a halak, és hajókázni is lehet rajta.

Az idei évben nemcsak szökőnap, hanem szökőmásodperc is van, ezért június 30-án éjfélkor, azaz ma, egy másodpercre megáll az idő. Egy másodperccel vissza kell állítani az órákat. Mindenki oldja meg magának. A lényeg, hogy lesz 1 azaz egy másodpercünk, amikor nem öregszünk és olyat tehetünk, amit nem tennénk meg akkor, amikor telik az időnk. Tessék okosan kihasználni.

Hatan próbáltak eltéríteni egy repülőgépet Kínában, de nem jártak szerencsével. Röviddel a Hotan városából való felszállást követően akarták elfoglalni a járatot a terroristák, ám a személyzet és az utasok legyűrték őket. A repülőgépen utazó két rendőr súlyosan, az utasok közül többen könnyebben megsérültek, a gép viszont sikeresen landolt. Ez van akkor, ha egy kínait nem hagysz munkába menni. Neki muszáj munkába mennie. Ne akard megterrorizálni.

Egy amerikai asztrofotós (csillagászati fényképész) érdekes képet készített egy rég felrobbant csillagról. Az űrkutatók kozmikus medúza jelzővel illették a jelenséget, hiszen szerintük a tengeri élőlényre emlékeztet a szupernóva maradványa. Szerintem pedig olyan, mint egy atombomba robbanása utáni gombafelhő. Na jó, nem leszek ennyire XXI. századi pesszimista korcs, tényleg olyan mint egy medúza.

Az IC 443-ból lett Medúza-köd az oxigén, a nitrogén és a kén miatt ilyen színes.

Nejlonzacskóban vitt be egy páncéltörő gránátot egy férfi a pilisvörösvári rendőrségre. Elmondása szerint a II. világháborús robbanószerkezetet egyik barátja találta még decemberben, de nem értesített senkit, otthon őrizte a történelmi ereklyét. Tisztogatta és gyönyörködött benne. Most megunta, mert rájött, hogy ez még akár fel is robbanhat. Öröm lehet ilyen közveszélyes, gyorsreagálású ember szomszédjának lenni.

Valamiért a magyar mindig büszkén hirdette, hogy neki nem kell idegennyelv-tudás, jól megvan a saját hazájában, köszöni szépen. Vele ne akarjon senki külföldiül beszélni idehaza, ő sem tömi senki képébe a gulyást, ha a tengerpartra megy bícselni a nyáron.

Bejött egyszer a falusi kiskocsmánkba egy idős házaspár. Először angolul, majd németül, aztán franciául, végül, utolsó próbálkozásként, oroszul akartak információhoz jutni. A pultoson kívül még legalább két-három törzsvendég ült az asztaloknál, és mikor a külföldiek hoppon maradva kisétáltak, elégedetten mosolyogtak maguk elé. Egyikőjük már régóta tervbe vette, hogy megtanul angolul, de a tervbevételtől tovább még nem jutott az évek során. A pultos odaszólt neki: ugye milyen jó lenne, ha beszélnél nyelveket? A vendég a következőt válaszolta: minek, ők se jutottak vele semmire.

A magyar ember nem szeret nyelvet tanulni. Neki ne mondják meg, hogyan mondja. Ez nem is akkora gond, ha a felnőtt, vagy idős generáció tagjairól van szó, akiknek egy életre elvette a kedvét a kötelező orosz. Ők eddig is megoldották, talán ezután is meg fogják oldani idegennyelv-ismeret nélkül. De amikor egy fiataltól, egy velem egyidőstől hallom, hogy mi a francnak tanuljon ő meg angolul, ha az angol se tanul meg magyarul, akkor nem tudom, hogy nevessek-e, vagy sírjak.

Az angol világnyelv. Ez van. Lehet ezt az állapotot szeretni, vagy nem szeretni, változni nem fog. Bojkottálni nem túl ésszerű. Tegyük fel, eldöntöd, hogy te soha, de soha nem fogsz külföldön élni, hű leszel Magyarországhoz, nem a turizmusban, nem a kommunikáció területén akarsz dolgozni, nem is a számítógépekkel, neked megvan a fix, teljesen angoltudás-mentes állásod, állásterved. Legyen.

De tudod milyen jó érzés, ha egy vadidegen kultúra vadidegen emberével megtalálod a közös nevezőt, kérdezni tudsz felőle, és érted, hogy mit akar tőled? Ha a szomszéd országokban meg tudod kérdezni, hogy merre fordulj az autóddal, hogy elérd a sípályát vagy a tengert? Ha megérteted magad szinte bárhol, és nem kell hozzá egy órán át hadonászni, így soha nem vagy teljesen elveszve? Ja, hogy te ezt leszarod? Akkor meg is beszéltük.

350 millió forintnak megfelelő értékű sorsjegyet raboltak járókelők Kínában. Egy szelvényeket szállító autó megcsúszott az úton és felborult, majd a kiérkező tűzoltók és rendőrök sem tudták megfékezni a zsákmányoló tömeget. Pechükre már azon dolgoznak, hogy érvénytelenítsék a 15 ezer sorsjegyet. Ez van: az ember már tisztességesen sem rabolhat.

Brazíliában hatalmas a börtönök terheltsége. A kormány úgy döntött, hogy megoldja a zsúfoltságot. 4 nappal kevesebbet kell ülnie annak a rabnak, aki elolvas egy könyvet és olvasónaplót készít belőle. Így hasznosan telik az idő, műveltebb lesz a gazfickó és hamarabb szívhat friss levegőt. Ilyenkor foghatják a fejüket azok a börtöntöltelékek, akik analfabéták, mert nekik esélyük sincs kiolvasni magukat a rácsok mögül.

London kínai negyedében egy őrült férfi idézett elő apokalipszist az utcán őrjöngéssel, szándékosan okozott autóbalesettel. Néhány ember meg is sérült, egy nő sietett a segítségükre. Szükség volt egy autóra, amivel elviszik a kórházba a sebesülteket, de mindenki tovább hajtott. Meztelenre vetkőzött és lefeküdt az út közepére, így megállt egy kocsi és megmenekültek a betegek. Egy pucér nő látványa mindig megváltoztat mindent: közömbösségből együttérzést varázsol.