Sorkizárt

Homárt rendelt egy szardíniai étteremben egy német házaspár, de ahelyett, hogy megette volna, az élő állatokat szabadon engedte a tengerben. Amikor megkapták az állatokat, gyorsan egy vízzel teli ételhordóba tették őket és a tengerhez rohantak, hogy szabadon engedjék az állatokat. Ez egy nagyon tiszteletre méltó cselekedet, csak sajnos csepp a tengerbe, szinte szó szerint. A pincérek elmondták, hogy az ilyen állatok nem sokáig élnek szabadon, szóval jobban jártak volna ha megeszik a kifizetett fogást a vendégek. Nem sikerülhet minden elsőre tökéletesen. 

Elindult a turistaszezon. Ezt onnan lehet tudni a népszerű helyeken, hogy idegen nyelvtől hangosak az utcák, és óriási csoportokban mászkálnak az emberek. Néhányan azt hiszik, ha külföldiek, akkor bármit megtehetnek. Egy vendéglátóhely teraszán ültem és a mellettem lévő asztalhoz letelepedtek a megfáradt városnézők és előpakolták a májkrémet és a zsömlét, majd vígan falatozni kezdtek. Az alkalmazott azonnal kijött és határozottan rendre utasította őket: Hey, this is a pub, no camping!