Sorkizárt

Történetünk főhősét nevezzük mondjuk Szilárdnak. Szilárd a régi iskola híve. Neki elvei vannak. Ha folt esik a becsületén, kőkeményen megtorol. Pláne akkor, ha a piálásról van szó. Szilárd ugyanis nagyivó.

Az eldugott falusi kocsmák sajátságos világát csak az értheti meg, aki lehúz pár évet ebben a közegben. Szilárd egy ilyen zugfalu békés kocsmájának törzsvendége. Sokszor részeg, ritkán józan. Amikor iszik, akkor nagyon iszik. Az említett kocsma pultosnője egyik este megelégelte a kezelhetetlenné váló urat, és úgy döntött, hogy aznap már nem ad neki több fröccsöt, azaz nem szolgálja ki. Ez súlyos hiba volt.

Szilárd fogta magát, sarkon fordult, és káromkodva kitéblábolt az italozóból. A pultosnő legközelebb csak este, munka után látta: a férfi ugyanis közvetlenül mellette lakott. Épp bográcsozott az udvaron a túlsó szomszéddal. A nő láttára elvigyorodott, aztán vacsorára invitálta. A pultos elutasította a meghívást, mondván nem szereti a bográcsost. Szilárd váltig állította, hogy márpedig ezt a bográcsost nagyon is szereti, a nő azonban végképp elzárkózott a kóstolótól.

Otthon viszont hiába szólongatta a kutyáját egy jó félórán át, nem került elő. Ekkor a megvilágosodástól tébolyultan vágtatott vissza a falatozó férfiakhoz. Szilárd nem tagadott semmit. Mivel sértve érezte magát, meg amúgy is régóta idegesítette a hajnalonként ugató blöki, természetesnek vette, hogy a bográcsosba főzze. A másik szomszéd, miután meghallotta, hogy mit evett, egy napon keresztül okádott. A pultosnő sokkot kapott. Szilárd nyert. Bogáncs elfogyott.

u.i: A történet sajnos igaz. Elképedve hallgattam a beszámolót, és szomorú, hogy nem lett jogi útra terelve az egész ügy anno, amikor megesett. Az emberek nem érdemlik meg az állatokat.