Adózni kell. Nem jó dolog, de szükséges, hogy az állami rendszer működőképes legyen. A mértéke, formája és ideje azonban nagyon nem mindegy.
Izzik a vita a következő évi költségvetés tervezetről. Korai, pontatlan és inkorrekt, sokak szerint, valamint a nemzetközi szervezetek sem rajonganak érte. Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy bizonyos szavakat másként értelmez a kormány. Többek között a méltányosság például azt jelenti mostantól, hogy sok adóra még több jön. Szépen szólnak azok a mondatok vezető politikusaink szájából, amelyek igyekeznek megnyugtatni a szegény embert. A baj csupán annyi, hogy kevés az igazságtartalmuk. Az átháríthatatlannak mondott távközlési adót egyes szolgáltatók olyan lendülettel hárítják át az előfiezetőkre, hogy az csak úgy füstöl. A pénzügyi tranzakciós illetékről és az egekbe emelt bírságok mértékéről ne is beszéljünk. Büntessék meg a szabályszegőket, de ne menjen már rá az ember egy havi fizetése egyetlen kihágásra. Szerencsére ezeket a dolgokat megbeszélik velünk, hogy közösen tudjunk dönteni a saját életünk végének időpontjáról. Természetesen a mi pénzünkön.
Annak azért örülök, hogy az új büntető törvénykönyv passzusai szerint jogosan megvédhetem a lakásomat, a családomat és saját magam a betörőkkel szemben. Erre nem fog sor kerülni, ugyanis nem lesz mit ellopni az emberektől, mert mindent befizetünk közvetlen vagy közvetett adóként az állam kasszájába.
Új nézőpont
