Kánikula van. Újdonság ugye? Ez azért van, mert nyár van, főleg, hogy július. Ilyenkor az a normális ha süt a nap és meleg az idő. Azonban mindennek van határa.
Az, hogy naponta dőlnek meg a 100 éves melegrekordok, és a hosszútávú jóslatok szerint ettől csak még melegebb lehet az idő, az egyáltalán nem természetes dolog errefelé. A teljesen egészséges, életerős és sportos fiatalokat is megviseli a kánikula, mert egyszerűen nem ehhez vagyunk szokvan. Azokról nem is beszélve, akik munkájukból adódóan kénytelenek a napon, zárt helyen vagy a konyhában a tűz mellett állni egész nap. Minden tiszteletem konyhásnéniké, és a szakácsoké. Szerencsétlen buszsofőrök, és útjavító munkások mazsolává aszalódnak a fülkében és a tűző betonon. Azért látni olyat, aki több órásra nyújtja a pihenőjét az árnyékban a lapát nyelére támoszkodva és sörrel hűti a kedélyeket munkaidőben. Az emberek idegeit is kikészíti a meleg. A minap a zebránál várt az átkelésre egy anyuka és két csemetéje. A nagyobbik gyermek valamit beszólhatott anyunak, mert láthatóan semmi rosszat nem csinált, mégis bűnhődnie kellett. Ezt onnan tudom, hogy egy akkora saller landolt a kissrác tarkóján, hogy még én is hallottam a csattanást, pedig elég távol voltam. Szállt az izzadságcseppek garmadája a forró levegőben a lendülettől. A fiúcska biztos megkérdezte, hogy meddig lesz még ilyen nagyon meleg.
Igyekezzünk megőrizni a nyugalmunkat ebben a pokolban. Ha ordítunk egymással, vagy verekszünk, attól csak jobban melegünk lesz.
Az erőszak nem megoldás semmire
