Délután láttam egy szerelmespárt kézen fogva sétálni az utcán. Arcukra mosoly ült, pedig sosem hallják egymást. Jelbeszéddel kommunikáltak, de nagyon kellett figyelniük egymásra, hogy minden nonverbális mozzanatot megértsenek. A fiú valószínűleg nem szavalt ma a lánynak verset, de talán ez sem zavarta a hölgyet. Örültek egymásnak, nekik csak ez számított. Ilyen az őszinte, feltétel nélküli szerelem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.