Mérhetetlenül bosszús vagyok a legyektől. Nem csak most, a mindenkori tavasztól a mindenkori őszig. A legidegesítőbb, hogy 5 perce még kutyaszart majszolt, most pedig rászáll az arcomra. Azzal, hogy előttem cikázik, kihozza belőlem az állatot. Csináljak bárhol bármit, az fix, hogy nem hagy békén. Nem kértem, hogy bejöjjön a lakásba. Érdekes, hogy a többi repülő kis rohadék tudja, hogy kint van a helye, csak a légy nem képes élni hagyni engem, másokat.
Talán a leghelyesebb döntése az emberiségnek az volt, hogy egy egész iparágat épített a haszontalan állatok kivégzésére. A légcsapó menti meg a nyugalmat. Ennek a tárgynak viszont van egy olyan tulajdonsága, hogy folyton eltűnik, amikor szükség van rá. Aztán mi történik? Szentségelek, idegeskedek, mivel már megint rászáll a fejemre az a kurva légy.
Kész szerencse, hogy szinte bármilyen tárgyat fel tudok használni a gyilkoláshoz. Már csak egy probléma van: gyorsabb nálam. Hosszú és értékes perceket rabol el az életemből a hajkurászás. Amikor végre megszabadulok tőle, mi történik? Ott marad a trancsírozott hullája és takaríthatok. Felocsúdnék, de jön egy újabb. A háború örökké tart, sosem lesz vége. Életem végéig csatáznom kell a legyekkel. Kezdődjön a vadászat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.