Schlendrián koromban gyakran estem áldozatul édesanyám tisztaságmániájának. A folytonos takarításba beleuntam és az egyik alkalommal fellázadtam. Mondtam, hogy ezt nem csinálom tovább. Először nem szólt, majd nesztelenül leült a kanapéra. – Fiam, amikor párévesen asztmás voltál, minden nap kitakarítottam az egész lakást. Ennek ellenére többször kaptál rohamot, amikor sírva könyörögtél, hogy mentselek meg. Azóta mániákusan ügyelek a rendre. Már belém rögzült. Nem tehetek róla – zárta beszédét. Egy hős gyermeke vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.