Bezárult két békéscsabai sírkert kapuja a járművel behajtani szándékozók előtt. Gyalog kell meglátogatniuk elhunyt szeretteiket a helyieknek. Közfelháborodást keltett az intézkedés, amit nem igazán értek, ugyanis egy temető csendes és kegyelettel teli hely kell, hogy legyen. Nem való egy sírkertbe se autó, se kutya, csak a csendes gyász.
A világ folyamatosan változik. Ezt leginkább a gyerekeken figyelhetjük meg. Ami a mi korunkban menő volt vagy érdekes, annak már híre sincs a mai fiatalok életében. Így ma már nem akar egy gyerek se repülni, se röntgen látást. Más erő kell nekik.
Egy általános iskola mellett lakom. A gyerekek rendszeresen kint játszanak az udvaron a szünetekben, és amióta jó az idő a tesi órákat is kint tartják. Megy a zsibongás, és a játék. Van aki focizik, vannak lányok, akik a fák mögött beszélik meg éppen ki kibe szerelmes. Vannak olyanok, akik homokból és mindenféle talált tárgyakból emelvényt építenek, hogy ki tudjanak mászni a kerítésen, és vannak olyanok is akik csak kergetőznek. Tegnap a hangoskodásból egy éles hang vált ki. Elsőre azt hittem, hogy az egyik kis rosszcsont elesett és lement a térdéről a plezúr. Kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy a hátsóját fogva, bömbölve rohan az épület árnyékában beszélgető tanárokhoz. Mögötte az egyik társa diadalittasan, a kezében egy nagy bottal állt és kereste a következő áldozatát. Az udvaron hirtelen néma csend lett és az összes gyerek a botost nézte. Az felemelte a fát és a következőt ordítva a döbbent tömegbe rontott: Szupererő, seggbekuki!
Ezek után nem szabad semmin csodálkoznunk. Ha egy 8 évesnek ilyen szuper képessége van, akkor bizonyára befolyásos ember lesz belőle. Az sem kizárt, hogy politikus.