A vallás, és a hit jelen van mindenki életében. Vagy pozitív, vagy negatív előjellel. A vatikáni balhéktól pedig hangos a világsajtó. Azonban az, hogy miben hiszek és hogyan, az én döntésemnek kell, hogy legyen.
Megdöbbentő látni, hogy milyen módon alakul a katolikus egyház sorsa az elmúlt időszakban. Intrikák és korrupció, kivételezés és hazugságok. Mind olyan dolog, ami merőben ellenkezik a vallás alapjaival. A nyílt utcán inzultálnak vallási vezetőt, amiért a zsidó hitélet első embere volt. Az egyéb, magukat egyháznak nevező, pénzközpontú szuggeráló gyülekezetekről ne is beszéljünk. Ezek felkeltik az ember figyelmét és amikor egy véletlenül elkapott gyermekeknek szóló tévés vallási műsorból egy pedofil mosolyú, szemöldökét a gyerekek felé emelgető atya vigyorog vissza, akkor betelik a pohár. Már elég régóta a hit és vallás is egyfajta árucikk lett. El kell adni a vasárnapi templomba járás szokását, hogy pénz álljon a parókiához. A vatikáni “balhézás” is csak egy reklámfogás lenne? Ezek fényében az embernek elmegy a kedve mindenféle vallásosditól.
Lehet, hogy én tudom rosszul de Isten háza, a templom, mindig nyitva áll a hívők előtt. A minap be szerettem volna térni egybe. Csak kíváncsiságból, hogy milyen belül és megmondom őszintén, vonzott a hűvös is, mert elég meleg nap volt. A kaput zárva találtam. Mi van akkor, ha én éppen a nagyfőnökkel akartam beszélni a fentiekről? Nincs ügyfélfogadás?
