Sorkizárt

Feltehetőleg meggyilkoltak egy Ukrajnában nyaraló spanyol férfit. A 46 éves úr eltűnését hetekkel ezelőtt jelentette be szállodája, a rendőrség azóta kereste. Most meglett, de csak a holtteste. Három embert gyanúsítanak, őrizetbe vették őket. A spanyol az Európa-bajnokság miatt látogatott az egyik rendező országba, de csapatának meccseit már nem fogja látni. Nem erről kéne az EB-híreknek szólnia.

Megható levelet kapott a napokban Brandon Jacobs, a San Francisco 49ers futója, aki a februári Super Bowl-siker után elhagyta a Giants csapatát. Egy hatéves kisfiú írt neki. Ő a kedvence és nem szeretné ha elmenne New Yorkból. Minden spórolt pénzét elküldte a sztárnak, hogy maradásra bírja. A gyermeki rajongásnál kevés őszintébb dolog van a világon. 

Ez elég megható gesztus

Ma elrajtolt a várva várt Európa-bajnokság. Aki szereti, az éppen azt nézi. Folynak az előzetes találgatások, hogy ki nyeri meg a végén és ebben nagy szerepet kapnak a szövetségi kapitányok. Mindenkinek más a taktikája. Vannak olyanok, akik tiltanak mindent a játékosaiknak, és vannak akik szinte minden megengednek. Ilyen engedékeny a németek vezetője Joachim Löw is. Szabadon oszthatják be a játékosok az idejüket, találkozhatnak a barátnőikkel és a családjukkal, és még sörözhetnek is. Ez lenne a siker kulcsa? Az élet más területein biztosan működik ez a rendszer.

Susie Wolff a Williams F1 csapatának tagja, segít az aerodinamikai tesztekben és a szimulátorban folyó munkákban. Elmondása (vagy inkább megérzése) szerint nemsokára eljön az ideje annak, hogy ismét női pilóták száguldozzanak az autósport királykategóriájában.

Evidens, hogy sokan szeretnénk: legyen női versenyzője a Formula-1-nek. Még a sebességtől és a hangos autóktól is jobban tudja vonzani a férfiakat egy-egy overallba bújtatott mosolygós arcocska, egy benzintyúk látványa. A nők hozzák a férfiakat, a férfiak hozzák a pénzt és a nézettséget. Nyer-nyer szituáció.

Nana. Vegyük sorra az eddigi F1-es pilótákat a gyengébbik nemből. Összesen öten voltak, közülük egyedül Lella Lombardi tudott pontot szerezni (egy felet, véletlenül), míg a többieknek még a kvalifikálással is gondjaik akadtak. A Formula-1-nek még soha nem volt Michele Mouton-ja, akinek büszkén lehetett volna szurkolni, aki eredményeket mutatott volna fel.

Ha csupán a marketingértéke miatt hoznának egy nőt az F1-be, azzal csupán felháborodott rajongók ezreinek nyitnák ki a száját (esetleg a bicskát is a zsebben), hiszen az utolsó helyen kullogó, a pályán csak láb alatt levő pilóta inkább veszély-, mint örömforrás. A csúcskategóriában senkit nem érdekel egy csiga. Hozzátenném, aki idáig jutna nőként, az ronggyá alázna engem és számos átlagképességű sofőrtársamat, de nem ez a lényeg. Ha van nála jobb, akkor ő nem kell. Márpedig van nála jobb.

De hát nők ezrei harcolnak ez ellen a sztereotípia ellen, róják a köröket kitartóan, izzadnak a sisak alatt, és elszántságuk bőven felér egy férfi elszántságával. A tudásuk viszont nem. Szóval várjunk a következő Michele-re, higgyünk benne, ha kell, de addig is legeltessük szemeinket a rajtrácson álló gyönyörű lányokon: itt kétségkívül előnyben vannak velünk szemben!

Ismét sikerült hazánkat degradálni a nemzetközi porondon, most azonban nem a politikusaink tettek ezért, hanem a túlbuzgó határrendészek. Nekem inkább emberi gonoszság-szaga van a dolognak.

Egyre nagyobb botrány kerekedik a hétvégén összevert arab sakkozó esetéből. Ha valaki lemaradt volna: Szaúd Mohamed al-Marzúki, az Egyesült Arab Emírségek sakkszövetségének rangidős tagja a szállodájába sétált vissza, amikor egy autóból - mint később kiderült határőrök - üvöltözni kezdtek vele, majd egyszerűen elütötték és összerugdosták. Ezután kérték el a férfi iratait, majd mikor látták, hogy legálisan van az országban, elhajtottak.

Először is: a vizsgálat tart. Ez annyit jelent, hogy változhat az állás, de még maguk a tényként közölt adatok is. Ettől függetlenül, mi a fészkes franc vehet rá arra egy csapatnyi határrendészt, hogy így elbánjon egy külföldivel? Ha csak simán illegális bevándorló, akkor beültetik a kocsiba, elintézik a hivatalos dolgokat, aztán kitoloncolják az országból. Ha esetleg öngyilkos merénylőnek, rettegett terroristának nézték a rangidős sakkozót, akkor hogy lehetnek olyan hülyék, hogy elkezdik püfölni és még el is gázolják? Hátha mindenki a levegőbe repül Szeged belvárosában?

Valószínűleg más történt. Olyan emberek, akik pusztán gyűlöletből, bőrszín alapján ítélkeznek, hatalmat kaptak a kezükbe, holott nemhogy hatalom nem járna nekik, talán még szabad levegő sem. A sportoló elmondása szerint szóváltásba keveredtek pár részeggel az esetet megelőzően. Elképzelhető, hogy ők értesítették a rendészeket, hogy illegális bevándorlókat láttak. Ha így történt, nem kellene-e előbb meggyőződni az elmondottak igazságtartalmáról? Egyszerűen nem látok olyan forgatókönyvet, amely szerint jogos lett volna a brutális eljárás.

Ezt bizonyítja az is, hogy Szaúd bin Abdelaziz al-Mualla sejk, a sakkszövetség elnöke szerint a rendőrség már bocsánatot kért tőlük a történtekért, és elismerte, hogy a rendőrök hibáztak. Ennyi. Egy kis túlkapás. Kurva büszke vagyok rátok fiúk, kurva büszke.

u.i: Ne legyen igazam, és derüljön ki, hogy valami szerencsétlen félreértés, valami előre nem látható körülmény okozta ezt a szégyent. Ha ez bekövetkezne, bocsánatot kérek az összes rendőrtől, aki az ügyben érintett. Ámen.

A pedagógia doktora lett Shaquille O’Neal, az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság történetének egyik legnagyobb sztárja. A sportéletben magassága miatt Torony becenéven is ismert 216 centiméteres, olimpiai és négyszeres NBA-bajnok ex-játékos a kosarazás mellett folyamatosan tanult. Nem szeretném bántani a nagy Shaq-et de soha sem az esze miatt szerették. Jól mérhető az amerikai oktatás színvonala ezzel az esettel. Mindenesetre, gratulálunk!

Egy igazi doktor

A magyar labdarúgó válogatott 2-1-re győzött pénteken este Prágában a csehek ellen. A győztes gólt az újonc, 21 éves Gyurcsó Ádám lőtte. Egy pillanat alatt megismerte az ország.

Ugyan csak egy felkészülési mérkőzés volt, de a győzelem mindig győzelem, főleg egy európai megmérettetésre készülő válogatott ellen, amelynek a kapujában napjaink egyik legjobb hálóőre áll. Nem akarom a mennyekbe emelni a nemzeti tizenegyünket, mert egy elég lapos és unalmas meccset produkáltak. A labdához pedig sokszor annyi közünk volt, mint kurvának a jámbor élethez. Láthattunk azonban szép egyéni teljesítményeket. Olyanok is megcsillantak a prágai napnyugtában, akiknek ez a dolga, és született egy új hős is. Egy fiatal reménység, aki miatt újra bízhatunk a magyar foci erejében. Még nem szippantotta őt be a nagyvilág, ezért tiszta szívvel és alázatosan tud játszani, ami hatalmas erény. Bízzunk benne, hogy egy új kor születésénél bábáskodhatunk a lelátókon és a képernyők előtt. 

Egy dolog biztos. Gyurcsó Ádám higgadtan és profi módon oldotta meg a feladatát, ezzel beírva a nevét a magyar foci történelemkönyvébe. Őszintén remélem, hogy nem jut Koplárovics Béla sorsára. Aki esetleg nem tudná kiről van szó, az érti igazán a kívánságomat.

A magyar sportban, illetve annak kapcsán az elmúlt években egyre több alkalommal hallunk és olvasunk egy szót: halálcsoport. Lassan nem lesz olyan esemény, amikor egy magyar csapatot ne ilyen vészjósló társaságba sorsolna a tisztelt sorsolási bizottság.

Érdemes lenne összeszámolni, hogy a magyar sportszeretők az elmúlt, mondjuk tíz évben hány alkalommal találkoztak ezzel a kifejezéssel. Én már nem is csodálkozom, amikor egy sorsolás után az elmúlás csoportja lesz a sorsa a nemzeti válogatottnak vagy a magyar vonatkozású csapatnak. Az érdekesség az, hogy legyen az foci, kézilabda, vízilabda, kosárlabda vagy bármely más sportág, a sors(olási bizottság) a világ elitjével rak minket össze, szinte mindig. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy a másik ágon lévő nemzet befolyásos alakjai félnek tőlünk, ugyanis több sportágban is igenis az elit része vagyunk, ha nem a legjobbak. A másik dolog, a betegségünk. Bizonyára az egész világ ismeri már a kórt, ami olyan sokszor súlyt minket. Ez az úgynevezett be nem tervezett magyarkodás, röviden elmagyarkodás. Tünetei a következők. Fontos szituációkban, döntő percekben egyszerűen megremeg a kéz, mellé rúg a láb, és összezavarodnak a gondolatok. Nem szeretném itt felsorolni azokat az elbukott döntő mérkőzéseket, amiket ezen kór miatt kényszerültünk elveszíteni, sokszor nyert helyzetből.

Nem szabad félni a másiktól. Nem jobbak ők, mint mi. Sőt, a magyaroknak igenis erőt kell, hogy adjon az a tudat, hogy világviszonylatban alacsony létszámunk ellenére mennyire sokszínűek, erősek és tehetségesek vagyunk. Remélem megkapta, vagy meg fogja kapni minden egyes Londonba utazó a védőoltást, mert nincs kedvem többször sírni egy közvetítés végén.

Nem ismeri a stadionokból kitiltott szurkolók adatait a lengyel rendőrség. Csak a saját nemzetének huligánjairól van nyilvántartásuk, illetve kaptak egy pár rövidebb listát az oroszoktól. Jövő héten ellepi az országot a focidrukkerek hada, ugyanis kezdődik a kontinens viadal. Ez ismét egy elég nagy probléma, ami felmerül a szervezéssel kapcsolatban. Én személy szerint már nagyon várom az eseményt, de nem a balhé miatt, hanem a sport élvezetéért. Azonban van egy olyan gyanúm, hogy itt lesznek még komoly gondok.  

Az Egri FC sikere talán nem csak a focisták, a szurkolók és a mecénások érdeme. Talán a magyar labdarúgásba vetett hitet is visszaadhatja a Heves megyei csapat teljesítménye.

26 év után 2012 augusztusától újra a hazai futball bajnokság élvonalában játszhat Eger város focicsapata. Az Egri FC tegnap rúgta magát az NBII Keleti csoportjának bajnokává, rögtön az első másodosztályú idényében. A teljesítmény nem a látható apróságok összességének köszönhető, hanem egy morális hitnek is.

Kétségtelenül önkormányzati segítség, kiváló klubvezetés, remek játékosok, szuper stratégia és a támogatók pénztárcájának nyitogatása is szükségeltetett ahhoz, hogy az újonc sikere megszülessen. Aki látta a lelátót, érzékelhette, mennyire újszerűen hat az emberekre az a tudat, hogy számukra egy teljesen ismeretlen és elérhetetlen álom válik valóra.

A siker kulcsa tehát vélhetően az NBIII óta olyan kitartóan szurkolóknak is köszönhető, akik végig biztatták a kedvencüket. A tribün minduntalan megtelt fiatalokkal és együtt ordították Magyarország első számú focibajnokságba Eger csapatát. Persze már sokan azt rebesgetik internetes fórumokon, hogy ez a csapat úgyis kiesik, meg bunda volt és "vesszenazeger". Nekik szóljanak a statisztikák, amelyek megsemmisítik a vádakat. Felesleges előszaladni, hogy mi lesz jövőre. Elég lenne, ha most mindenki egy pillanatra megállna és elismerné a sikert. A kicsit válságban lévő magyar labdarúgás talán az ilyen sikerekből tündökölhetne újra a régi fényében.