Törvénybe foglalták a lógást és nyilván azt várják, hogy örökre megszűnik. Szerintem nem, sőt kötelezővé tenném minden gyereknek, hogy az életben, csak egyszer, egy napra maradjon ki a suliból.
Ma megszavazta a parlament Pintér Sándor indítványát, amelynek értelmében a rendőr az iskolaigazgatóhoz kísérheti az iskolakerülő diákokat. Ez egy baromság. Na de vegyük sorra, mit is foglal magában ez a törvény: azt a 14 év alatti tanulót, aki nem tudja hitelt érdemlően igazolni, miért is héderezik a parkban egy padon, viszik a suliba. Szülői, iskolai és orvosi igazolás esetén nem vonhatja kétségbe a zsaru sem a nebuló szavát. Ezek szerint Pintéréknél nem hallottak még a hamisításról...
Egyfelől ez nagyon jó, apuka és anyuka gondtalanul robotolhat abban a tudatban, hogy kamasz gyermeke iskolakerülés esetén is biztosan egy fakabát segítségével újra a padban landol. A hivatalos személyek pedig hű törvényszolgához méltóan begyűjtik a gyerekeket, megszűnik a lógás intézménye. Révbe ér a magyar álom. Persze.
Megkérdezném én P. Sándort, hogy ő lógott-e valaha az iskolaévek alatt? Nem. Inkább megkérdezném az olvasóimat, hogy elblicceltek-e csak egy napot azért, mert nem készültek fel a témazáró dolgozatra? Több igen lenne, mint nem. Egyszer mindenkinek ki kell próbálni milyen csalni, megszegni a szabályt. Utána pedig majd eldöntheti, hogy kell-e neki ez az út. Konklúzió: ha tovább folytatja, lebukik, ofő és anya majd megdorgálja, de ha kényelmetlenül érzi magát, soha többé nem csinálja. Tudom alternatív módszer, de magam is lógtam párszor, de aztán rájöttem, hogy nekem nem erre van szükségem. Miért ne nőhetnének fel így a mai gyerekek is így.