Sorkizárt

Reggel hét, csörög a mobilom. Felveszem, erre egy öreg hang közli velem, hogy nemsokára hozza a cefrét. Kapcsolok a kómából és visszakérdezek: miért hoz nekem rohadt gyümölcsöt? A hang teljes természetességgel kijelenti, hogy pálinkát főzni. Közlöm vele és a rá néhány perccel hívóval is, hogy nincs főzdém, ezért mindketten csüggedten tették le a telefont. Gondolkodtam és lehet nyitok egy szeszfőzdét, ha már ilyen kereslet van rá.

Az utcán telefonból ordító diszkózene után új divat hódít a fiatalok körében: nem mobilról szól a "Hopp, Zsiga", hanem laptopról. A minap értetlenül álltam meg az utcán, amikor elment mellettem egy csapat középiskolás és az egyikük úgy fogta a vállán maximum hangerőn üvöltetett notebookját, mint a 80-as, 90-es évek közepén a kazettás magnót. A szleng csak cigányhifinek hívja a telóról rikácsoltató zenei berendezést, de most új, sokkal intenzívebb fejlődés figyelhető meg a "nincs lejjebb" evolúciójában.

Egyezséget kötöttünk szóban, az irgalmas feljebbvaló füle hallatán. Elmondták mit vállalok, majd felszólítottak: akarod-e? Vívódtam, hogy vajon örökre vagy még tovább, de nem tehettem mást: verbálisan is rábólintottam. A diszpécser megköszönte, hogy szóban, telefonos szerződés megkötésével meghosszabbítottam a szolgáltatás igénybevételét. Olyan volt, mint a házasság, szóban egyezünk meg, de attól félek, hogy örökre elkapják a tököm.

Ez egy ilyen technikai nap. Számos érdekes, bizarr, furcsa, eszement vagy csak egyszerűen felesleges újdonságról lehetett ma olvasni a fejlődő világunkból. Íme még egy: elfogadták a Nokia szeptember óta elbíráláson levő szabadalmi kérvényét, ami a bőrbe ültetett tetoválás segítségével figyelmeztet, ha hívásunk van. A láthatatlan tetkó rezgéseket küld a testnek, így jelezve, hogy csörgünk, SMS-t, vagy e-mailt kaptunk. Ezek után már mindenféle túlzás nélkül mondhatjuk majd: nekem a telefonom már a testrészem.