Az Eurovíziós Dalfesztivál minden évben egy kiemelt kultúrális esemény. Ehhez mérten megdöbbentő produkciókat is láthat az ember fia/lánya. Sportnyelven szólva nevezhetnénk akár a zene Európa Bajnokságának is. Aki nézi, annak lesz egy kedvence, ha akarja ha nem.
2007-ben vett fordulatot az Eurovíziós kavalkád. Az ukránok Verka Serduchkát nevezték a versenybe, és ezzel új fejezetet nyitottak. Minél több polgárt akartak kipukkasztani azzal, hogy egy középkorú fickó nőnek sminkelve, talpig celofánban, halandzsa nyelven dobálta a csókokat a színpadon. A fél kontinensen kiverte a biztosítékot. Ugyan nem ő nyert de örökre beégett mindenki agyába. Ezrek kezdtek rajongani érte, velem együtt. A tendencia megmaradt és minden évben színpadra lép legalább egy meghökkentő produkció. Persze jönnek sorban a szokásos sablonokat durrogtató nemzeti üdvöskék is, viszont létszámuk nagyságából adódóan a kukában kötnek ki a “szeretleknehagyjel-légyenyémörökre” szövegű nóták.
Kedden nem akartam hinni a saját szememnek. A montenegrói versenyző Euro-neuro című performansza nyitásnak kicsit erős volt, viszont nagyon gyorsan el lehetett felejteni. Nem ölt meg ötnél több agysejtet. Az izraeli multikulti csapat már nagyobb fejtörést okozott. Zenei, kultúrális, nemi és színbeli kavalkádjuk egy olyan színpadi showt teremtett, ami alatt az ember fejében egynél több kérdés nem születhetett meg. Az az egy pedig az, hogy- Ezt teljesen komolyan gondolják? Az arcukra volt írva, hogy igen.
Amikor már veszni látszott az este, az oroszok leigázták a közönséget. A Buranovskiye Babushki csapat legidősebb tagja 77 éves, és angolul énekelnek disco alapra. A színpadon sütit sütnek és azt kiabálják, hogy bumm-bumm. Az ütemesen rugózó, feketefogú, gyékénypapucsos nagymamák ellen csak egy árvákból és kutyákból álló kórus vehetné fel a kesztyűt . Ha nem ők nyernek nincs igazság.
Pártyi for evribágyi