Hans Feldmeier 1948-ban kapott egy doboz disznózsír konzervet. Diák volt még ekkor, Rostockban tanult, és az Amerikából érkező segélycsomag részeként tett szert az ételre. Azóta eltelt 64 év, a konzerv meg a polcon porosodott. Hans úr nem szerette, de nem volt szíve kidobni sem. Aztán most gondolt egyet és bevizsgáltatta, hogy vajon ehető-e még. Kiderült, hogy bár minőségéből veszített, emberi fogyasztásra a mai napig alkalmas a készítmény. Nem tudom, hogy ennek örülök-e.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.