Sorkizárt

Az osztrák újságírók petíciót nyújtottak be hazánk sajtószabadságának érdekében. Van nekünk egy jól működő blogrendszerünk, amit bárki írhat, bármilyen témában. Kell ennél jobb sajtószabadság?

Kicsit felzaklatva olvastam, hogy petíciót adtak át a magyar sajtószabadságért aggódó újságírók az osztrák kormánynak. Több ízben is kihozott a sodromból. Először is rendben van, köszönik a magyar újságírók, kedves a szomszédok kollégáitól az aggodalom. Jól esik, miért ne esne jól a szolidaritás. Ugyanakkor mégsem értem, miért izzadnak miattunk.

A sajtószabadság ékes példája az Index anyaméhében fogant és napról napra ezres, tízezres látogatottságokat produkáló blogok véleménye. Őszinte és nyílt, de lehet mocskolódni. Hogy miért és mit tesznek ki? Bármit, de a saját példánkon érzékeljük: témától függetlenül a véleményt formáló írásokat. Az öt hónapja működő oldalunkról már szinte minden témában eljuttatták a véleményünket a több tízezer embernek. Ergo kicsiben, de gondolkodásmódok szócsövei lehetünk.

Az elektronikus sajtó szabadságát már megcáfoltam, most jöjjön a nyomtatott. Ez egy teljesen más kaliber, hiszen arra fordul a nyomtatók tintasugara, ahonnan pénz jön. Legyen Fidesz, legyen MSZP, legyen Tesco, legyen Spar vagy a sarki horgászbolt akciós csalihirdetése. Pénzért cserébe adják el magukat, különben meghalnak. A kertész se biztos, hogy szívesen metszi meg a növényt, de kénytelen, ha a munkaadó úgy kívánja.

Összességében üzenem az osztrákoknak, hogy ti csak ne aggódjatok, ti csak! A hasonlataim csiszolására pedig következzen egy újabb példa: egy nem újságírással foglalkozó "utca emberével" beszélgettem, aki mondta, hogy olvasott X témában a Sorkizárton. Nem mondtam meg neki, hogy én írtam, elég tudni, hogy eljutott a véleményem valahova. Oda, ahova kell!

Szinte meglepődés nélkül zúgnak a fülünkbe a legújabb politikai kutatások. A pártok népszerűsége népszerűtlensége változatlan: a Fidesz hanyatlik, az MSZP hozott pár pontot, a Jobbik vesztett pár szavazót, az LMP stagnál, a DK meg hátul kullog. Orbán Viktor viszont sok szavazót vesztett és Mesterházy Attila viszont hozott szimpatizánssal számán. Dávidból lett Góliát, Góliátból pedig Viktor. Végtére is mindegy, hogy ki az erősebb. 2 év múlva is egy kő-papír-olló meccsen dől el a kormánypárt kiléte.

A beruházások volumene drasztikusan csökken Magyarországon. Az első negyedéves számok nem túl bíztatóak, pedig ez már tartalmazza a közelmúlt egyik legnagyobb befektetését, a kecskeméti Mercedes gyárat is. A külföldieknek előnyös feltételeket ajánlunk, mégsem hozzá ide a pénzüket, nekünk pedig nincs keretünk a fejlesztésre. A magyar kormánynak és politikai elitnek csak annyit üzennék: game over.

Már jövő héten megszavazhatják a telefonadót, amit július 1-től kíván bevezetni a kormány, augusztustól pedig ténylegesen szedné is. A tervezet alapján minden megkezdett perc 2 forint plusz adót kapna, csakúgy, mint az SMS és MMS. A kellemetlen az, hogy számos külföldi díjcsomag olcsóbb telefonálást biztosít majd a roaming díjak uniós csökkentése miatt. A spórolni szerető - hiszen miért ne szeretnénk - magyarokat figyelembe véve könnyen lehet hát, hogy a kormány megint seggre esik.

Ismét bebizonyította a magyar kormány, hogy kontárok alkotják a soraikat. Kellemetlen helyzetbe hozták az általuk támogatott Fliegauf Bencét és sikeres filmjét, a rasszizmussal foglalkozó Csak a szél című filmet a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Egy ostoba szórólappal hívták fel a figyelmet arra, hogy a játékfilm csupán fikció és a kormány mindent megtesz a kisebbségi ügyek rendezésére. Lejáratják a stábot, a filmet, a magyarokat és - ami cseppet sem érdekel senkit - magukat. A magyar kultúra nem csak itthon, hanem külföldön is veszélyben van. Ostoba kormányzati PR-es kezek messzire elérnek, csak le ne vágja valaki őket.