Sorkizárt

"Öngyilkos lett az RTL-es sztár" - hirdeti a Heti Válasz egyik szalagcímében. Márki Zsuzsiról (VV Zsuzsiról, Playboy Zsuzsiról) van szó, aki egy törött pohárral öngyilkossági kísérletet tett. Azóta kiengedték a kórházból. Öngyilkos lett hát, de szerencsésen túlélte. Hé, te! Te magadat újságírónak nevező szerencsétlen: aki sikerhajhászásból szó szerint faszságokat írogat, annak nem fizetést kéne adni, hanem egy tömlöc mélyére vetni, hogy ott gondolja még százszor át, megéri-e a kattintásszámért cserébe hülyének nézni mindenkit. Bár kétségeim vannak afelől, hogy használna-e ez bármit is, engem maga a tudat, hogy nem jutsz klaviatúrához, megnyugtatna.

Az osztrák újságírók petíciót nyújtottak be hazánk sajtószabadságának érdekében. Van nekünk egy jól működő blogrendszerünk, amit bárki írhat, bármilyen témában. Kell ennél jobb sajtószabadság?

Kicsit felzaklatva olvastam, hogy petíciót adtak át a magyar sajtószabadságért aggódó újságírók az osztrák kormánynak. Több ízben is kihozott a sodromból. Először is rendben van, köszönik a magyar újságírók, kedves a szomszédok kollégáitól az aggodalom. Jól esik, miért ne esne jól a szolidaritás. Ugyanakkor mégsem értem, miért izzadnak miattunk.

A sajtószabadság ékes példája az Index anyaméhében fogant és napról napra ezres, tízezres látogatottságokat produkáló blogok véleménye. Őszinte és nyílt, de lehet mocskolódni. Hogy miért és mit tesznek ki? Bármit, de a saját példánkon érzékeljük: témától függetlenül a véleményt formáló írásokat. Az öt hónapja működő oldalunkról már szinte minden témában eljuttatták a véleményünket a több tízezer embernek. Ergo kicsiben, de gondolkodásmódok szócsövei lehetünk.

Az elektronikus sajtó szabadságát már megcáfoltam, most jöjjön a nyomtatott. Ez egy teljesen más kaliber, hiszen arra fordul a nyomtatók tintasugara, ahonnan pénz jön. Legyen Fidesz, legyen MSZP, legyen Tesco, legyen Spar vagy a sarki horgászbolt akciós csalihirdetése. Pénzért cserébe adják el magukat, különben meghalnak. A kertész se biztos, hogy szívesen metszi meg a növényt, de kénytelen, ha a munkaadó úgy kívánja.

Összességében üzenem az osztrákoknak, hogy ti csak ne aggódjatok, ti csak! A hasonlataim csiszolására pedig következzen egy újabb példa: egy nem újságírással foglalkozó "utca emberével" beszélgettem, aki mondta, hogy olvasott X témában a Sorkizárton. Nem mondtam meg neki, hogy én írtam, elég tudni, hogy eljutott a véleményem valahova. Oda, ahova kell!