Ma hajnalban egy uszoda aulájában keltem. Miután komoly nehézségek árán beállítottam a fókuszt és realizáltam a helyzetemet, megláttam a haveromat is, aki a faliújságot olvasgatta dőlöngélve. Egy csapatnyi gyerek lubickolt a vízben, de mi jobban el voltunk ázva. Elmeséltem az egyik ismerősömnek a történetet, aki megkérdezte, miért nem dobtak ki minket. Mi sem egyszerűbb: aggódó szülőknek álcáztuk magunkat. Szerintem hiteles volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.