Sorkizárt

1940-ben evett és ivott utoljára, azóta a levegőből táplálkozik, és egy istennő táplálja a életelixírrel, így nincs szüksége élelemre. Ezt állítja a 82 éves indiai Prahlad Jani, akit a helyiek szent emberként, sadhuként tisztelnek. Több orvos napokig elkülönítve vizsgálta és azt állapították meg, hogy tényleg nem vesz magához vizet vagy táplálékot. Ezt a tudást lassan nekünk is meg kellene tanulni és könnyebben élhetnénk. A hülyeség elfogadására is ajánlhatna valamit Jani.

Jani még a fekvést is megvonja magától.

Megvannak a 2012-es Torkos Csütörtök statisztikái. A lassan már népünnepnek számító gasztronómiai kalandozás idén is örömmel töltött el vendéget és vendéglátót egyaránt. Mintegy 160 ezer ember kereste fel az akcióban részt vevő éttermeket, és átlagosan 153 torkoskodó jutott egy-egy helyre. A kérdőív alapján a budapesti vendégek 100 százaléka tudott az akciókról. Féláron minden kaja, melyik magyar ember ne tudna erről?

Hans Feldmeier 1948-ban kapott egy doboz disznózsír konzervet. Diák volt még ekkor, Rostockban tanult, és az Amerikából érkező segélycsomag részeként tett szert az ételre. Azóta eltelt 64 év, a konzerv meg a polcon porosodott. Hans úr nem szerette, de nem volt szíve kidobni sem. Aztán most gondolt egyet és bevizsgáltatta, hogy vajon ehető-e még. Kiderült, hogy bár minőségéből veszített, emberi fogyasztásra a mai napig alkalmas a készítmény. Nem tudom, hogy ennek örülök-e.