Sorkizárt

Kölcsönbe hajszolják a fiatalokat, közben kihalnak az igazi harcosok. Majd csatázok helyettük is és ha elesek a küzdelem során, akkor hős leszek. Egy ostoba és könnyen felejthető hős.

"Elszomorító tényekből és kutatásokból sosem elég" filozófiát követve a Cofidis hitelintézet negyedévente vizsgálja, hogyan látják a magyar emberek a saját helyzetüket. Mindössze 5 százalékuk tud félretenni a keresetéből, a többiek éppen kijönnek a havi bevételekből, de inkább szűkölködnek. A fiatalok döntenek úgy a leginkább, hogy a kevés kis pénzüket kiegészítve hitelért folyamodnak, de ehelyett inkább úgy fogalmaznék: kiásatják velük a saját sírjuk, belelökik őket és talán még egy kis földet is hantolnak rájuk.

Magam is a diákhitelesek csoportjába tartozok. Nem tagadom, jól jött a tanulmányaim alatt a segítség. Eladtam a lelkem, de legalább megpróbálhattam azzal foglalkozni, amivel szeretnék. Valamit valamiért elven most dörzsölhetném a tenyerem, hiszen biztos kitanultan várhatom a legjobb állást. Nem méltatlankodok. Túl sokat. Ha megkérdezett volna a Cofidis, akkor a többségbe soroltam volna magam: nem jövök ki a havi apanázsból.

Folyamatos borúlátás helyett úgy döntöttem, hogy saját kézbe veszem a sorsom, azzal fogok foglalkozni, amivel akarok. Ezért mindent megteszek. Nem nyávogok. Túl sokat. Megkeresem a kevés pénzemet, azzal, amit szeretek. Nem nyalok be a politikusoknak, nem alázkodok meg. Alázatos vagyok. Nem is vet fel a pénz, tán sose fog. Lehet nem ésszerű így kiállni a frontvonalba, de ha meg kell halnom, hát remélem, hogy hősként halok meg. És attól tartok, naivan.

Az is hír ha nincs hír. Tabáni Istvánt szájára vette a minap a bulvár világ. Freddie Mercury magyarországi helytartója azt nyilatkozta, hogy még nem nyúlt a tehetségkutatós nyereményéhez. Skandallum.

Már az is baj, ha valaki tisztességesen éli az életét. A bulvár magazinok kínos unalomról és szánalmas eseménytelenségről írnak, ami gyakorlatilag csak ugyanolyan hangulatkeltés, mint a felében, harmadában sem igaz szalagcímek. Az embereknek botrány kell. Vér és szex. Megcsalás és borzalmas bukás. Adósság és drogok. Ha valaki egyszerűen, hűségesen és csendben éli az életét, akkor az lenne a rossz ember? Hát nem. Tabáni István egy szerény, és visszahúzódó istenadta tehetség. Kiegyensúlyozottan él évek őta szerelmével, és nem veri el a pénzét. Házat akar építeni, és családot szeretne alapítani. Nyugodtan és anyagi biztonságban, mert megteheti. Szerintem ez így van rendjén. Nem kell valakiből unalmas, tutyimutyi szánalmas figurát csinálni pusztán azért, mert igyekszik emelt fővel, diszkréten viselni sztárságát.

Szerintem sokakból csak az irígység beszél, amikor a Tabánihoz hasonlóakat szidalmazzák. Álmaikban a magyar celebvilág ugyanilyen unalmas, eseménytelen és tisztességes, gazdag és becsületes sztáréletről álmodik. Aztán belelóg a kezük a szilikonba, ami a testükből folyt ki az éjjel, és eláztatta az összes befizetetlen csekket az ágy mellett.

A Budapesti Közlekedési Vállalat ma öt milliárd forint hitelt törlesztett, de hátra van még neki két adósságrendezés. Iparkodnia kell, hogy összekalapozza magának a kölcsönökkel járó terheket, hiszen bajba kerül, ha nem perkál. Az adósságrendező bulihoz hasonlóan kéne csinálni sztárokkal és programokkal egy BKV-nak adakozó bulit is. Bár még olyan csöpp érdeklődés sem kísérné, mint a korábbi állami partit.