Sorkizárt

Egy barátom gyakorlati jogi óráján a következő feladatot kapta a tanárától: egy izraeli apuka és magyar anyuka közös gyermekük felügyeletéről nem tudnak megegyezni, ezért jogi útra terelik az ügyet.

A szituáció egyszerű: az apuka kizárólagos felügyeletet kér, ergo magával vinné a gyermeket. Az anyuka szintén ugyanezt akarja, ezért a hallgatók két csoportra válnak. A fiúk az anyukát védik, a lányok az apukát. Az ügyhöz tartozik, hogy a fater tehetős, mindent meg tud adni a gyermeknek, az anyuka viszont a hazai viszonylatokat tekintve is finoman szólva szűkösen él, mégis el tudná tartani a kisfiút.

A lányok rögtön könnyű érvekkel hozakodtak elő: a gyermeknek jó sorsa lesz Izraelben, édesapja jó kilátásokkal rendelkezik, vélhetően a gyermekből bármi lehet. A biztos háttéren kívül az apuka szereti, rendkívül művelt és a biztonságot fenn tudja tartani a következő két évtizedben is, amíg a gyermeknek szüksége lesz rá. Ez nem minden, az anyuka bármikor meglátogathatja az egyszülöttet.

Szinte megtámadhatatlan volt az érvek sora. A cimborám csapata is tanácstalan volt, de a barátom hamar felismerte a helyzetet és felállt, hogy képviselje a magyar anyukát.

- Én csak egyet mondhatok: vélhetően nem fog bőségben élni a gyermek, de a szerény anyagi biztonságot és a szeretet maximálisan megadhatja neki az édesanyja. Nyilvánvalóan nehéz helyzetben van az ország. De! Megkérdezném a bíróságot, hogy valóban kiadná egy olyan országban élő apukának a fiút, ahol háború dúl, ahol nap, mint nap a testükre erősített pokolgéppel mászkálnak az emberek? Valóban tartson attól az anyuka, hogy bármikor hírt kaphat arról, hogy fia merénylet áldozata lett? Nőjön fel úgy a gyermek, hogy bármikor meghalhat? Az évtizedek óta tartó háború most újra felerősödött, valóban arra kényszerítik a fiút, hogy egy háborús övezetben éljen?

A képzeletbeli pert természetesen a magyar anyuka nyerte. Lehet, hogy szar ez az ország, de örüljünk, hogy legalább nincs háború.

Két fiatal magyar újságírónő olyan főiskolás és egyetemista lányokról írt könyvet, akik a tanulmányaik közben prostitúcióra adják a fejüket. Szerintük az ilyen munkát végző fiatalok többsége nem azért strihel, hogy ki tudja fizetni az albérletet, a kosztot vagy a tandíjat, hanem azért, mert még több luxusra vágyik. Biztos tanulságos olvasmány kerekedett a publikációból. Megjegyezném, hogy könnyűvérű csajok, de még pasik is akadnak bőven a felsőoktatás tanulói között és őket sem a pénz vezérli, hanem az élvezet.

Arról számolt be egy internetes orgánum, hogy a magyar kormány olyan törvénymódosításokat kezdeményez, ami 28 felsőoktatási intézmény első számú emberei közül tizenhármat néhány éven belül eltávolíthatna. A politika mindig is erről szólt: olyan törvényt kell hozni, amivel magamat szolgálom. A fejcserék pedig pláne egy hálás ölebet nevelnek, akik bármilyen botot visszahoznak, ha megkapják az áhítozott pozíciót. Tessék, a csont már repül is.

Az Állami Számvevőszék legújabb vizsgálata szerint, leginkább a felsőoktatásban jelentkezhet a korrupció, a hamarosan életbe lépő átszervezések miatt. Ezt derítette ki a legutóbbi vizsgálatuk. Aki már végigcsinált pár szemeszter jól tudja, hogy ez nem újdonság. Egy urbánus legenda igaz történet jut eszembe erről, amikor a professzorhoz bemegy vizsgázni egy dekoratív delikvens, az oktató pedig az asztal egyik felére kiteszi a tételsor, a másik felére pedig egy kulcsot, majd így szól: Kolléga, válasszon!

Mozambiknak nincs olyan oldala, ami ne lenne sötét. Nemrégiben megjelent egy összegzés a térségről, ami nem teszi a legvonzóbb nyaralási célponttá az országot. A nemzeti zászlaján egy AK-47 típusú félautomata gépkarabély is helyet kapott, ami alapból nem bíztató. A 20 milliós népessége 78 külöböző népcsoporthoz tartozik, 40 különböző nyelvet beszél, a teljes népesség fele, a nőknek pedig 66%-a teljesen analfabéta, a saját legnagyobb egyetemüknek nincs önálló webhelye. Kellemes idődtöltést kívánok.

Ma lejár a határidő. Holnaptól már nem lehet jelentkezni a felsőoktatási intézményekbe. Postán és elektronikus úton is benyújtható a kérelem, a nyáron pedig minden kiderül. Többek között az, hogy a mostani 18 évesek generációjából kik lesznek azok, akik a következő 10-15 évben az állam rabszolgái lesznek. Ma lejár az idejük, ma szabadok utoljára.

Az ombudsman szerint sérülnek a fiatalok jogai azzal, hogy csupán két hetet kaptak döntést hozni a legfrissebb változások miatt. Ma délután pedig még egy kis grátiszt. A keretszámok csökkentésének okán alig maradt államilag finanszírozott hely és ez az orbánista lépés nem mondható éppen fairnek. Mivel már a demográfiai mutatók is drasztikus fogyást jeleznek, nem tenne jót a felsőoktatásból kiszoruló 18 évesek váratlan disszidálása sem. Az országból a végén csak egy üres ökológiai lábnyom marad.

Szakértők szerint a diploma önmagában kevés a boldoguláshoz, főként az elektronikai szakmákban. A megszerzett papír nem biztosítja sem az elhelyezkedést, sem a jó keresetet. Egy erős nyelvtudás, ami a kitűnő angoltudást, és egy plusz idegen nyelvet jelent, valamint a természettudományok alapos ismerete is kell a komoly esély érdekében. Persze azok, akik a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapnak diplomát, hőbörögnek és lázadoznak. Pedig nem kell aggódniuk, a gyorséttermek és a kocsmák mindig keresnek embert a pultokba.

Egy kaliforniai professzor férgeken kísérletezett és meglepő eredményre jutott: az alkoholfogyasztás növeli az élettartamot. Nekünk magyaroknak ez jó hír lehet, hiszen erősen italozó nemzet vagyunk, az új fejleményeket pedig az előnyünkre is fordíthatjuk. A tizenévesek és az egyetemisták előszeretettel fogyasztanak szeszesitalt hazánkban, ezért lehet jobban járnak, ha nem a megemelkedett felsőoktatási tandíjakba feccölik a megtakarításaikat. Javallott inkább minden nap egy menü a presszóba: kisrum és egy pohár sör. Szeszelni tehát annak reményében, hogy a kilátástalanságot legalább pillanatokra is, de elfeledjék. Diplomájuk nem lesz, de az unokáikat látni fogják.