Sorkizárt

Ma elrajtolt a várva várt Európa-bajnokság. Aki szereti, az éppen azt nézi. Folynak az előzetes találgatások, hogy ki nyeri meg a végén és ebben nagy szerepet kapnak a szövetségi kapitányok. Mindenkinek más a taktikája. Vannak olyanok, akik tiltanak mindent a játékosaiknak, és vannak akik szinte minden megengednek. Ilyen engedékeny a németek vezetője Joachim Löw is. Szabadon oszthatják be a játékosok az idejüket, találkozhatnak a barátnőikkel és a családjukkal, és még sörözhetnek is. Ez lenne a siker kulcsa? Az élet más területein biztosan működik ez a rendszer.

A magyar labdarúgó válogatott 2-1-re győzött pénteken este Prágában a csehek ellen. A győztes gólt az újonc, 21 éves Gyurcsó Ádám lőtte. Egy pillanat alatt megismerte az ország.

Ugyan csak egy felkészülési mérkőzés volt, de a győzelem mindig győzelem, főleg egy európai megmérettetésre készülő válogatott ellen, amelynek a kapujában napjaink egyik legjobb hálóőre áll. Nem akarom a mennyekbe emelni a nemzeti tizenegyünket, mert egy elég lapos és unalmas meccset produkáltak. A labdához pedig sokszor annyi közünk volt, mint kurvának a jámbor élethez. Láthattunk azonban szép egyéni teljesítményeket. Olyanok is megcsillantak a prágai napnyugtában, akiknek ez a dolga, és született egy új hős is. Egy fiatal reménység, aki miatt újra bízhatunk a magyar foci erejében. Még nem szippantotta őt be a nagyvilág, ezért tiszta szívvel és alázatosan tud játszani, ami hatalmas erény. Bízzunk benne, hogy egy új kor születésénél bábáskodhatunk a lelátókon és a képernyők előtt. 

Egy dolog biztos. Gyurcsó Ádám higgadtan és profi módon oldotta meg a feladatát, ezzel beírva a nevét a magyar foci történelemkönyvébe. Őszintén remélem, hogy nem jut Koplárovics Béla sorsára. Aki esetleg nem tudná kiről van szó, az érti igazán a kívánságomat.

A magyar sportban, illetve annak kapcsán az elmúlt években egyre több alkalommal hallunk és olvasunk egy szót: halálcsoport. Lassan nem lesz olyan esemény, amikor egy magyar csapatot ne ilyen vészjósló társaságba sorsolna a tisztelt sorsolási bizottság.

Érdemes lenne összeszámolni, hogy a magyar sportszeretők az elmúlt, mondjuk tíz évben hány alkalommal találkoztak ezzel a kifejezéssel. Én már nem is csodálkozom, amikor egy sorsolás után az elmúlás csoportja lesz a sorsa a nemzeti válogatottnak vagy a magyar vonatkozású csapatnak. Az érdekesség az, hogy legyen az foci, kézilabda, vízilabda, kosárlabda vagy bármely más sportág, a sors(olási bizottság) a világ elitjével rak minket össze, szinte mindig. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy a másik ágon lévő nemzet befolyásos alakjai félnek tőlünk, ugyanis több sportágban is igenis az elit része vagyunk, ha nem a legjobbak. A másik dolog, a betegségünk. Bizonyára az egész világ ismeri már a kórt, ami olyan sokszor súlyt minket. Ez az úgynevezett be nem tervezett magyarkodás, röviden elmagyarkodás. Tünetei a következők. Fontos szituációkban, döntő percekben egyszerűen megremeg a kéz, mellé rúg a láb, és összezavarodnak a gondolatok. Nem szeretném itt felsorolni azokat az elbukott döntő mérkőzéseket, amiket ezen kór miatt kényszerültünk elveszíteni, sokszor nyert helyzetből.

Nem szabad félni a másiktól. Nem jobbak ők, mint mi. Sőt, a magyaroknak igenis erőt kell, hogy adjon az a tudat, hogy világviszonylatban alacsony létszámunk ellenére mennyire sokszínűek, erősek és tehetségesek vagyunk. Remélem megkapta, vagy meg fogja kapni minden egyes Londonba utazó a védőoltást, mert nincs kedvem többször sírni egy közvetítés végén.

Nem ismeri a stadionokból kitiltott szurkolók adatait a lengyel rendőrség. Csak a saját nemzetének huligánjairól van nyilvántartásuk, illetve kaptak egy pár rövidebb listát az oroszoktól. Jövő héten ellepi az országot a focidrukkerek hada, ugyanis kezdődik a kontinens viadal. Ez ismét egy elég nagy probléma, ami felmerül a szervezéssel kapcsolatban. Én személy szerint már nagyon várom az eseményt, de nem a balhé miatt, hanem a sport élvezetéért. Azonban van egy olyan gyanúm, hogy itt lesznek még komoly gondok.  

Lengyelországban sok helyen nem lesz tanítás az iskolákban a bő egy hét múlva kezdődő foci Európa-bajnokság idején. Wroclawban például azért nem, mert félő, hogy a közlekedési káosz miatt nem jutnak el célpontjukhoz a fiatalok. Az illetékes minisztérium ajánlotta fel a suliknak ezt a lehetőséget és csak később kell bepótolniuk az elmaradt órákat. A mostani első osztályos és a következő 10 évben születendő gyermekek számára következzen egy szomorú tény: velük ez a jelenség nem fordulhat elő.

Az Egri FC sikere talán nem csak a focisták, a szurkolók és a mecénások érdeme. Talán a magyar labdarúgásba vetett hitet is visszaadhatja a Heves megyei csapat teljesítménye.

26 év után 2012 augusztusától újra a hazai futball bajnokság élvonalában játszhat Eger város focicsapata. Az Egri FC tegnap rúgta magát az NBII Keleti csoportjának bajnokává, rögtön az első másodosztályú idényében. A teljesítmény nem a látható apróságok összességének köszönhető, hanem egy morális hitnek is.

Kétségtelenül önkormányzati segítség, kiváló klubvezetés, remek játékosok, szuper stratégia és a támogatók pénztárcájának nyitogatása is szükségeltetett ahhoz, hogy az újonc sikere megszülessen. Aki látta a lelátót, érzékelhette, mennyire újszerűen hat az emberekre az a tudat, hogy számukra egy teljesen ismeretlen és elérhetetlen álom válik valóra.

A siker kulcsa tehát vélhetően az NBIII óta olyan kitartóan szurkolóknak is köszönhető, akik végig biztatták a kedvencüket. A tribün minduntalan megtelt fiatalokkal és együtt ordították Magyarország első számú focibajnokságba Eger csapatát. Persze már sokan azt rebesgetik internetes fórumokon, hogy ez a csapat úgyis kiesik, meg bunda volt és "vesszenazeger". Nekik szóljanak a statisztikák, amelyek megsemmisítik a vádakat. Felesleges előszaladni, hogy mi lesz jövőre. Elég lenne, ha most mindenki egy pillanatra megállna és elismerné a sikert. A kicsit válságban lévő magyar labdarúgás talán az ilyen sikerekből tündökölhetne újra a régi fényében.

A brit The Sun információ szerint legalább tíz, de inkább tizenöt olyan Premier League-szupersztár érintett abban az újonnan kipattant minibotrányban, mely mobiltelefonos “szexcsoportról” szól. A dolog lényege, hogy egyes focisták megosztják egymással az általuk megdöntött rajongólányok meztelen képeit, hogy aztán közkézre adják azokat, ha esetleg másnak is megtetszik aktuális hódításuk. Ez nagyban emlékeztet egy húspiacra, ahol alaposan meg tudja nézni az ember, hogy később mit vesz a szájába. Még a végén nyomtatnak katalógust is Okoslányok címmel.

Jön az Európa-bajnokság és jön a jogdíj. Minőségi focit produkálnak majd a csapatok, de úgy tűnik, hogy a kocsmákban kevés magyar fogja mindezt látni. Nyílt levél az új adó ötletgazdáihoz:

Tisztelt MTVA, tisztelt kormány!

Örömmel olvastam a felhívást, miszerint idén jogdíjakat kell fizetni a futball Európa-bajnokság, valamint az Olimpia összes meccse után, ha egy kocsma a közvetítés mellett dönt. Ha egy világvégi csehóban be van kapcsolva a televíziót, és a pultoson kívül még két ember rápillant a meccsekre, miközben nyolcvan forintos fröccsöt iszogatnak, minimum 50 ezret fizethet a kocsma tulaja. Olimpia nélkül. Azzal együtt 100. Bár nem biztos, hogy kitermeli János bá mája ezt az összeget, a kezdeményezés mindenképp becsülendő.

Mivel logikusan átgondolt "adóról" van szó, a városi, frekventáltabb italdák többet kell hogy perkáljanak. Ez így van rendjén! Ha óriáskivetítőt is húznak a falra, akár háromnegyed millió forint pluszba is kerülhet a két esemény. Persze nincs ezzel semmi gond, hiszen négyévente egyszer van Európa-bajnokság, egyszer van Olimpia, az emberek szeretnek együtt inni, együtt szurkolni kedvenceiknek, sportolóinknak, együtt állni fel a magyar Himnusz alatt.

Kérdés az, hogy ilyen összegeket ki hajlandó, nem utolsó sorban, ki tud kifizetni? Sajnos az MTVA arra nem gondolt, hogy a kocsmárosok már most is tövig vannak szopatva, és súlyos százezreket nem lesznek képesek május 31-ig (eddig kell bejelenteni, hogy ad-e sportközvetítést a hely) beadni. Marad városonként egy-két hely, ahol bevállalja a tulaj a terheket, aztán örül is, hogy mennyien vannak, hiszen sehol máshol nincs közvetítés. De a nézők nem férnek el, a pultnál óriási a sor, meccs után - közben - a lakók telefonálgatnak, hogy óbégatás van az utcán, a rendőrség kapkodja a telefont, ki kell szállnia a helyszínre, így a végén az lesz, hogy senki sem jár jól. Az MTVA eléri, hogy illegálban menjenek a meccsek, aztán utólag bírságolgathat, a tulajok basznak az egészre, a nézők meg kóborolnak az utcán, mert nincs sehol adás. Nem erről kéne szólnia a nyárnak.

Tisztelt MTVA, tisztelt kormány!

Minden húr elpattan egyszer.

Barack Obama amerikai elnök Angela Merkel német kancellárral és David Cameron brit miniszterelnökkel nézte végig szombaton Camp Davidben, a G8 országok csúcstalálkozójának helyszínén a BL-finálét eldöntő büntetőrúgások televíziós közvetítését. A német és a brit vezető már előre jelezte, hogy meg akarja nézni a Bayern München és a Chelsea összecsapását, és a mérkőzés idején hiányozni fog a tanácskozásról. Vannak olyan dolgok, amik képesek a világ legkomolyabb dolgait is felülírni. A sport ilyen. Ezért szép.

Ők is emberek? Ritkán látni őket ilyen emberi oldalukról

Felfüggesztett börtönbüntetést kapott egy Békés megyei focista, amiért októberben lefejelt egy bírót. Tettét azzal indokolta, hogy úgy vélte, nem vezeti megfelelően játékvezető az ominózus meccset. Na most, ha én mindenkit lefejelnék, akinek a cselekedeteivel, döntéseivel, gondolkodásával és az élethez való viszonyulásával nem értenék egyet, akkor olyan mértékű agykárosodást szenvedtem volna az elmúlt években, hogy agyhalott lennék.