A magyar nép leleményességét felesleges lenne vitatni: a hazai vendéglátók a fociláz alatt is megtesznek mindent, hogy a pénz a krimójukban maradjon.
A labdarúgó Európa-bajnokság közösségápoló hatású, hiszen a haverokkal nézni a meccseket mindig nagyszerű elfoglaltság. Egy jó hónapra mindenki fociszakértő lesz, elemezzük a csapatokat, fújolunk a bíróra, okosan bólogatunk egy-egy szépen kivitelezett akció után. Közben meg fogy a szesz.
A frekventáltabb turistaövezetekben számos új televízió, vagy projektor tűnt fel a kocsmák falán. Mivel a világ két legtöbb sört fogyasztó országa, Németország és Csehország egyaránt kijutott az EB-re, a hazai bártulajok is berendezkedtek a fogadásukra: olyan is van, aki külön szurkolói sarkot létesített a két nemzet fiainak. Abban reménykednek, hogy a csehek 160, valamint a németek 115 liternyi évi, fejenként számított söradagjából minél többet náluk fogyasztanak majd el. A nyitvatartást is a meccsekhez igazították.
De miért kell ennyire a külföldiekre menni? Az egyik ok, hogy valószínűleg szép magyar szokás szerint kicsit megsarcolják az idegeneket, ha már egyszer hazánkba látogattak. A másik még egyszerűbb: a 2010-es világbajnokság alatt felmérték a magyar szurkolók fogyasztási szokásait is a meccsek alatt. Mi inkább fröccsözünk (40 százalék), borozunk (33 százalék), és csak a harmadik helyen áll a sörfogyasztás (21 százalék). Mivel a borból kevesebb megy le, ráadásul a haszon sem akkora, ezért értelemszerűen kiépülnek azok a barátságos szurkolói sarkok.
Na meg azt se felejtsük el, hogy a magyarok nem tudnak hazai győzelemnek örülni egyetlen meccs után sem, az ünneplés és az utcabál itt régóta elfeledett folytatása az EB/VB programnak. A következő Európa-bajnokságra már 24 csapat juthat majd ki. Nyolc férőhellyel bővül a lehetőségek háza. Ki kéne tudni használni. Hátha szegény kocsmárosoknak megnő a magyarok által generált forgalma is. Úgy örülnének neki. Ők is.