Sorkizárt

A Magyar Turizmus Zrt. megvizsgálta a szomszédos országok utazási szokásait hazánk irányába. Jönnek-e, ha jönnek hányan jönnek és mennyi időre. Vajon mi az általános véleménye egy Horvátországból, Szerbiából, vagy Szlovéniából érkező turistának?

Korunk turisztikai trendjeként elmondható, hogy a közeli úti célok népszerűvé váltak. Ezen nincs mit csodálkozni: sehol sincs pénz, így az összekuporgatott vagyonból inkább olcsóbb utazásra vágyunk, hátha tovább tudunk maradni. Ennek ellenére déli szomszédaink tesznek Magyarországra, inkább máshová mennek üdülni.

2011-ben egy erős kampányba kezdett az MT, ennek köszönhetően 11 százalékkal többen jöttek "lentről", mint előtte, de a szám még mindig nagyon kicsi. Az okokat is próbálta megfejteni a kutatás: komoly sztereotípiákat kaptunk a nyakunkba. De tényleg sztereotípiák-e ezek?

A szomszédok zárkózottnak látnak minket, meglehetősen hiányos nyelvtudással. Ez a kettő bizony kéz a kézben jár, ha külföldi áll az emberrel szemben. A nyelvtanulással kapcsolatos véleményemet már közöltem korábban. Ez sajnos nem feltétlenül sztereotípia. Mivel hazánk egyik húzóágazata a mai napig a turizmus, muszáj alkalmazkodni.

A másik ok, hogy a vendéglátó- és szórakoztatóhelyek személyzetét gorombának és felkészületlennek tartják. Szerintem még magyarként is tudna mindenki példát mondani arra, amikor felhúzta magát egy arrogáns és nagyképű eladón, vagy egy flegma és nemtörődöm pultoson. A vendéglátásban te kiszolgálsz, aki erre adja a fejét, annak mindent meg kell tennie a vendég érdekében. Egy hülye ellen nyelni is kell. Mocsok egy szakma, ez van.

Vegyünk példát a horvátokról. Miért mennének máshová, ha otthon velük úgy bánnak, mint a királyokkal? A turizmusban dolgozók kedvesek, segítőkészek, lesik az óhajaidat, hiszen megértették, hogy a csilingelő kunák csak akkor vándorolnak az ő zsebükbe, ha tesznek érte. Nagyon jól csinálják. Persze van nekik egy tengerpartjuk, úgy azért könnyebb. De nekünk itt a Balaton, vannak itt gyönyörű dombságok, nagyszerű városok, történelem, kultúra, sok-sok dolog, amire büszkék lehetünk. Legyünk jófejek, hogy megmutathassuk mindenkinek a büszkeségeinket. Vagy a magyar nem szeret pénzt keresni?

A magyar nép leleményességét felesleges lenne vitatni: a hazai vendéglátók a fociláz alatt is megtesznek mindent, hogy a pénz a krimójukban maradjon.

A labdarúgó Európa-bajnokság közösségápoló hatású, hiszen a haverokkal nézni a meccseket mindig nagyszerű elfoglaltság. Egy jó hónapra mindenki fociszakértő lesz, elemezzük a csapatokat, fújolunk a bíróra, okosan bólogatunk egy-egy szépen kivitelezett akció után. Közben meg fogy a szesz.

A frekventáltabb turistaövezetekben számos új televízió, vagy projektor tűnt fel a kocsmák falán. Mivel a világ két legtöbb sört fogyasztó országa, Németország és Csehország egyaránt kijutott az EB-re, a hazai bártulajok is berendezkedtek a fogadásukra: olyan is van, aki külön szurkolói sarkot létesített a két nemzet fiainak. Abban reménykednek, hogy a csehek 160, valamint a németek 115 liternyi évi, fejenként számított söradagjából minél többet náluk fogyasztanak majd el. A nyitvatartást is a meccsekhez igazították.

De miért kell ennyire a külföldiekre menni? Az egyik ok, hogy valószínűleg szép magyar szokás szerint kicsit megsarcolják az idegeneket, ha már egyszer hazánkba látogattak. A másik még egyszerűbb: a 2010-es világbajnokság alatt felmérték a magyar szurkolók fogyasztási szokásait is a meccsek alatt. Mi inkább fröccsözünk (40 százalék), borozunk (33 százalék), és csak a harmadik helyen áll a sörfogyasztás (21 százalék). Mivel a borból kevesebb megy le, ráadásul a haszon sem akkora, ezért értelemszerűen kiépülnek azok a barátságos szurkolói sarkok.

Na meg azt se felejtsük el, hogy a magyarok nem tudnak hazai győzelemnek örülni egyetlen meccs után sem, az ünneplés és az utcabál itt régóta elfeledett folytatása az EB/VB programnak. A következő Európa-bajnokságra már 24 csapat juthat majd ki. Nyolc férőhellyel bővül a lehetőségek háza. Ki kéne tudni használni. Hátha szegény kocsmárosoknak megnő a magyarok által generált forgalma is. Úgy örülnének neki. Ők is.

Egy április végi ENSZ-jelentés a következőket tartalmazza: bántalmazzák a menedékkérőket Magyarországon. Az illetékesek tagadják a vádakat és szerintük semmivel sem szigorúbb az illegális bevándorlókat fogva tartó intézmény, mint a világ többi hasonló helyén. A negatív reklám csak nem befolyásolja az turistákat, hiszen ők nem börtönbe jönnek, hanem nyaralni, de még a nyár kezdete előtt tenni kéne a magyar vendégszeretet hirdetésének ügyében!

Érdekesen unalmas kapcsolat alakult ki a Dull nevű skót falu és a Boring nevű amerikai kisváros között. Mindkettő jelentése unalmas. Az interkontinentális együttműködéstől az unalom eltűnését remélik a lakosok. Unalmas polgármesterei lehetnek a két Unalmasnak ha erre eddig nem jöttek rá maguktól. A vicces nevű magyar települések is szövetségbe tömörülhetnének.

Ernest Hemingway családja szállodaláncolatot nyit a világhírű író tiszteletére. A Hemingway Hotels and Resorts "állomásai" a sokat utazó tollforgató életének legfontosabb helyszínein épülnek fel. Számos program várja majd a turistákat, a sport, a kultúra és az irodalom berkein belüli kalandozásokra is lehetőségük lesz: a tervezők igazán autentikusra akarják kialakítani a luxusszállodákat. Ez esetben a bárokat töltsék fel a legjobb piákkal, és legyen kötelező az alkoholfogyasztás. Hemingwaynek nem lenne kifogása ez ellen.

Kazahsztán köszönetet mondott Sacha Baron Cohennek, a brit humoristának, aki már lassan egy évtizede gúnyt űz az országból, mert ténykedése nagyot lendített az ázsiai állam idegenforgalmán. Cohen 2006-os filmje után a tízszeresére ugrott a Kazahsztánba beutazási vízumot igénylők száma, és Jerzan Kazihanov kazah külügyminiszter tegnap elérkezettnek látta az időt, hogy országa háláját tolmácsolja Cohennek. A negatív reklám is reklám, főleg ha szerepel benne egy kis erjesztett lóhúgy is.

Egészen egyedi turistacsalogatót eszelt ki Robert Csaidzse, A Grúziában fekvő Batumi polgármestere. A városka egyik szökőkútja hetente egyszer, negyed órán át csacsát, azaz grúz törkölypálinkát fog árasztani magából. A polgármester idegenforgalmi fellendülést vár a különleges kóstolási lehetőségtől. Magyarországon a szökőkutat nem lehetne látni a flakonokkal és kannákkal hadonászó, félrészegen verekedő embertömegtől, és az ájult, lehányt pólójú testek átlépegetése sem dobná fel a külföldieket.

A svéd főváros lett a harmadik legnépszerűbb utazási cél Párizs és Amszterdam mögött Európában. Ez egy igen megtisztelő cím és turisztikai szempontból további fejlődést ígér. Az első 10-be sajnos nem fért be Budapest, de évről évre egyre előkelőbb helyet szerez a magyar főváros. Egy ponton túl nem tudunk tovább fejlődni. Amíg óriási gödrök tátonganak szerte a fővárosban és napról napra kérdéses a tömegközlekedés megléte, addig ne számítsunk látogatók rohamára. Tanulnunk kellene az első tíztől. 

Az idei év a hosszú hétvégék éve. Összesen nyolc alkalommal pihenhetünk majd több napon keresztül: húsvét- és pünkösdhétfő mellett március 15-én, május 1-jén, augusztus 20-án, október 23-án, november 1-jén és karácsonykor is. Nyolc alkalma lesz hát a magyar családoknak arra, hogy utazásra költsék összekuporgatott vagyonukat, a gyógy- és wellnessfürdők jótékony párájában. A vízben úgysem látni a családfő könnyeit: az utolsó forintokat lubickolják el a kölykök.

Pálinkaház épül Tarpán. Turisztikai attrakciónak szánják a helyiek, ahol gasztronómiai különlegességeket is kínálnak majd a vendégeknek. A sok vendégház helyett épülhetne még több piapalota, a hazai turizmus alapvető stratégiája is lehetne, hogy mindenhol alkohollal várják a vendégeket. Bár félő, hogy a külföldiek helyett inkább a helyiek térnek majd be a finom nedűkre szomjazva.