Sorkizárt

Az ember nem tudja elkerülni a személyes ügyintézést, ami azzal jár, hogy megkeseredett és undok ügyintézőkkel kell találkoznia. A mosolytalan ügymenet már megszokott jelenség, de a parasztság egy új elem a gépezetben.

A helyzet nem szokatlan. Személyesen kell elmenni a bankba, mert az ügyet neten nem lehet elintézni. Ennek a látogatásnak már a gondolatától sem voltam boldog, de mit tud tenni az ember. Nagyon egyszerűen kiderítettem, hogy melyik ügyviteli pont vonatkozik az én problémámra. Nyomtam, téptem és vártam. Vártam, aztán vártam és utána vártam is. Körülöttem már teljesen kicserélődött a társaság de az én számom nem villant fel a kijelzőn. Nem kevesebb, mint 39 perc után megláttam a szabadító számjegyeket. Elcsattogtam a pulthoz, köszöntem, átadtam a kis fecnit és illedelmesen megjegyeztem, hogy mennyire sajnálom, hogy ennyire sok dolguk van és sokat kell várni rájuk. Ebben a pillanatban éreztem, hogy ez továbbra sem lesz egyszerű történet.

A hölgy, akivel próbáltam dűlőre jutni, eldöntötte, hogy nem szeret. Nagyon nem akarta megérteni az én egyszerű nyomoromat, ami miatt be kellett jönni személyesen. Olyan kérdéseket tett fel, amihez gyakorlatilag semmi köze nem volt. Mindezt lekezelő stílusban. Úgy gondolom semmi köze egy ügyintézőnek ahhoz, hogy mennyi a jövedelmem, mikor költöztem egyik helyről a másikra, és ki lakik a korábbi lakhelyemen. Továbbá azon sem kellene felháborodni, hogy miért nem vagyok hajlandó a tolakodó kérdésekre válaszolni. Én egy nyugodt ember vagyok, de a folyamatos parasztkodás kihozott a sodromból. Amikor kilátásba helyeztem, hogy panaszt teszek a felettesénél a munkájára, illetve a stílusára, akkor hirtelen minden felgyorsult és már a kezemben is volt a szükséges irat.

Értem én, hogy nehéz az embereknek a sorsa de ezt nem úgy kellene megoldani, hogy megkeserítem valaki más napját is. Főleg akkor, ha a kedvesség és udvariasság a munkájának része. Pontosabban az kellene, hogy legyen.

A legendás Elvis Presleynek talán nincs olyan tárgya, ami ne cserélt volna gazdát az elmúlt pár évtizedben. Júniusban azonban egy kifejezetten furcsa dolog kerül kalapács alá. A sztár egykori kriptáját lehet megvenni, ami Tennesee államban a Forest Hill Temetőben van. Felmerülhet a kérdés, hogy miért adják el. Elvisnek nincs rá szüksége, ugyanis él. A legenda földi maradványai egyébként nem ott, hanem az egykori birtokán Graceland-ben nyugszanak. 

Kiderült, hogy saját házát gyújtotta fel Kat Von D. A tetoválóművész otthona két évvel ezelőtt 30 perc alatt porrá égett. A tűzben elpusztult a híresség kedvenc cicája is. Most a vizsgálatok azt állapították meg, hogy Kat a felelős a tragédiáért, és ő okozta a tüzet, hogy a biztosítótól pénzhez jusson. Bíróság előtt kell felelnie tettéért. Ha ő volt, hogy lehetett ekkora sült bolond, hogy a macskát nem hozta ki, mielőtt lángra lobbantotta a kócerájt? Az ilyen ember megérdemli, hogy megbüntessék.

Cicástól leégett a cicaház

Egy ausztrál lány segített megszámolni a nagymamája pénzét, majd kitűnő virtuális szokáshoz híven kiposztolta Facebookra. Négy órával később maszkos rablók kopogtattak az asszonynál és a közösségi oldalon látott összeget követelték. Nem kapták meg a lóvét, ezért minden mozdíthatót értéket elvittek. Most komolyan külön fel kell hívni mindenkinek egyesével a figyelmét arra, hogy ne tegye helymeghatározóval ellátott közszemlére az értékeit, mert elvehetik?

Az Egyesült Államokban bizonyos áruházláncokba telepítettek olyan terminálokat, ahol már az interneten tudnak fizetni a termékekért. Hamarosan már italautomatákból is világhálón keresztül lehet majd kiperkálni az ellenértéket egy hűsítő innivalóért. Ha eltűnne a készpénz, sok ingadozó értéket eltüntethetne a piacról, de az is biztos, hogy felütné a fejét egy új jelenség: az netbank terrorizmus.

Menesztették Vatikán bankjának első emberét. Ettore Gotti Tedeschit pénzmosás gyanújába keveredett, a Szentszék ezért fosztotta meg a rangjától. Mások pénzével tilos visszaélni. Bár ilyenkor az jut eszembe, hogy azt a pénzt ők is úgy kapták a hívőktől, sokszor összekalapozzák maguknak. Nem egyszer előfordult már a történelem során, hogy kicsalták a befolyásolható emberektől. Akkor talán a tolvajtól lopni nem is bűn, nem?

II. Erzsébet királyné, mint tudjuk, rendkívül népszerű hazájában. Az angolok már-már hisztérikusan rajonganak érte, mindenre kíváncsiak vele kapcsolatban. Így történhetett meg az, hogy az 1968-ban, egy chilei látogatása során elhagyott fehérneműjét valaki 18 ezer dollárért vett meg korábbi tulajdonosától. A bugyinak a repülőgépen kelt lába, így a történet több kérdést is felvethet. Az új gazda vagy egy hatalmas királyné-rajongó, vagy nagyon szép emlékei vannak arról a nyárról.

Felfüggesztettek egy magas rangú ukrán olimpiai tisztviselőt, miután kiderült, hogy feketén bocsátaná áruba a londoni olimpia jegyeit. Az eset ráadásul egy magát jegyüzérnek kiadó újságíró által került napvilágra. Az emberi kapzsiság ékes példáját láthatjuk. Nem volt elég neki, hogy vezető beosztású sportdiplomata, akit tiszteltek és szerettek. Munkája révén részese lehetett volna a világ egyik kiemelkedő eseményének. Nem. Neki még több pénz kell. Szerencsétlen.

Egy új kutatás eredménye kimutatja, hogy aki tovább tanul, hajlamosabb egészségesebb életmódot élni, mint azok, akik beérik az alacsonyabb végzettséggel. Tehát aki okosabb, tovább élhet. Sajnos napjainkban már nem az a kérdés, hogy ki milyen tudással éri be, hanem az, hogy mennyit enged a pénztárcája. Világos, hogy a régi mondás sem légből kapott, miszerint nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.

Michael Jamison és barátnője, Jackie Dél-Afrikában él. Beszereztek egy tigrist, miután több ízben is kifosztották az otthonukat, hiába vették meg a legdrágább biztonsági felszerelést, nem érezték biztonságban magukat. Enzo már beköltözött hozzájuk, és egy ágyban alszik a gazdiékkal, sőt sokszor együtt is reggeliznek. Régi nagy igazság az, hogy pénzen nem vehet magának észt az ember. Várom már a hírt, ami arról fog szólni, hogy Enzo antilopnak nézte Jamison barátnőjét.