Sose sírj rádióadás miatt! Főleg ne kétszer! Pláne, ha a Bumerángról van szó. Van, aki megtette, most pedig félő, hogy páran aljasra isszák magukat, ha megszűnik a NeoFM.
Évekkel ezelőtt egy kocsma pultját támasztottam, belülről. Jó vendéglátósként hallgattam a betérő italozók bajait, ám nem gondoltam volna, hogy anno a Sláger Rádió megszűnése mit válthat ki az emberekből. Egy ágyas szilva, kettő, három, négy és már potyogtak a könnyei az őszes úrnak. - Nem lesz többé Bumeráng. Minden reggel őket hallgattam, velük ébredtem és mindennek vége. Mindennek - panaszkodott a bácsi. Számomra a legnagyobb dilemmát az jelentette, hogy nem értettem, mi azzal a probléma, hogy többé nem lesz Bumeráng.
Nem csak neki, nekem is össze kellett szednem magam, hiszen nem mindennapi látvány egy szakállas öregember, aki egy rádióműsort sirat. Bizonyára nem szomorkodott sokáig, mivel jött a Neo FM. Vagyis lassan múlt időben értekezhetünk az utódról is, aki átvette a népszerű reggeli adást is. Milliós tartozást halmoztak fel a Médiatanács felé, amit nem fizettek ki rendesen. Az ügy friss fejleménye pedig, hogy vélhetően szerződést bontanak a felek.
Lesznek majd értük tüntetők. Akik kriplinek tartják a két rádióst, azok most mulatnak. Borost és Bochkort újra fejbe vágta a saját bumerángja, de az élet ilyen, nekik ehhez sok közük nincs. Félő, hogy újra megtelnek majd az italozók és tömegek temetik majd a Bumerángot, a szeretett rádiót, a munkahelyeket. Annak viszont örülök, hogy ezt legalább nem nekem kell majd hallgatnom.