Sorkizárt

Újra megrendezték a hot dog evő versenyt amerikában, ahol idén is a tavalyi győztes nyert. Még belegondolni is fáj, milyen lehet megenni 68 darab hot dogot 10 perc alatt! Ráadásul nem kis fölénnyel nyert Joey, ugyanis 16 darabbal több hot dogot evett meg, mint a második helyezett. Ekkora pazarlást, mint ezek az evő versenyek, még életemben nem láttam. Tuti nem számolták ki, hogy hány hajléktalant etethettek volna meg a felzabált kajával.

A budapesti aluljárókban könnyen elmegy az ember életkedve, pláne akkor, ha a szerencsétlen hajléktalanokat nézi. Tervek és célok nélkül ülnek a földön, hiszen réges-régen feladták már minden álmukat. Aztán meglátunk egy ugráló kutyát, aki tiszta szívéből játszik a nincstelenekkel, örömével örömet okozva nekik. Ugye mennyire közhelyes? Ugye mennyire nagy baj, hogy közhelyesnek számít?

A világon kevesebb undorító dolog akad annál, mint amikor kihasználjuk valaki esetlenségét, butaságát és gúnyt űzünk belőle. Ma láttam egy 30 év körüli nőt, akit egy másik vele egykorú csaj fotózott egy a napon csövibortól bekábult hajléktalannal. Az a szerencsétlen lehet saját, de lehet önhibáján kívül alacsonyodott le odáig, hogy egy forgalmas belvárosi padon kidőljön a szesztől. Egy napig arra kötelezném, az ilyen neveletlen pózolót, próbálja ki, milyen érzés a hierarchia legalsó fokán állni, ülni, feküdni.

A budapesti élet legszörnyűbb velejárója, hogy előbb-utóbb mindenki elveszíti a közvetlenségét. Mész az iskolába, mész dolgozni, mész a gyerekért, és lépten-nyomon kéregetőbe botlasz. A hajléktalanok kitartóan és zavaróan ostromolnak, így azt veszed észre, hogy odajön hozzád valaki, és szinte meg sem várod, mit akar, már el is küldöd. Aztán észbe kapsz, felrémlik, hogy réges-régen talán ember voltál, ránézel a lekoptatott alakra, aki egyáltalán nem csöves alkat, csak előző este rosszkor volt rossz helyen, de már a döntéseden változtatni nem tudsz, mert a mozgólépcső visz lefelé, és távolodik a fény.

Az emberi szívtelenségnek nincsenek határai. Romániában egy kórházból hazaküldtek egy hajléktalant, akinek egy pár nappal korábban amputálták a lábát. A férfi hiába kérlelte a személyzetet, ők hajthatatlanok voltak és kirakták az utcára. A szomszéd ház lakói vittek neki mankót és élelmet, majd értesítették a szociális szolgálatot. Egyszerűen nincsenek szavak egy ilyen tettre. Kár, hogy nem járt arra Chuck Norris. Ő haza tudta volna kísérni szerencsétlen férfit.

Egy amerikai cég úgy próbálja "hasznosítani" a hajléktalanokat, hogy Wi-Fi-vel szereli fel őket. A BBH Labs összesen 13 embert állított csatasorba: kaptak egy fehér pólót a nevükkel, és a 4G Hotspot felirattal. Így miközben az utcákon kódorognak, bárki megállíthatja őket, és netezhet pár percet. Az interneten töltött időért a munkatársnak, azaz a hajléktalannak kell fizetni, aki az egész összeget zsebre teheti. Hosszútávú megoldást viszont nem nyújt a mászkáló világháló, mert csak az SXSW szakmai konferencia idejéig tart. Így meg inkább marketingszagú az egész.

Orbán Viktor rádión keresztül szólt a hajléktalanokhoz, hogy ne aggódjanak, vigyáznak rájuk. Hát te csak ne üzenjél, te csak (elnézést a tegeződésért). Az ország miniszterelnöke tisztába lehetne azzal, hogy a hajléktalanoknak nincs házuk, lakásuk. Ezért a fiktív ingatlanban nincs áramforrás, ahova nem lehetséges rádiót csatlakoztatni. Sőt, azért nincstelen, mert nincs semmije, legfőképpen egy elfekvőben lévő 1963-as Sokolja. De ha még lenne akármelyik homless-nek, akkor is tűzre hányná, mintsem a führert hallgassa.