A budapesti aluljárókban könnyen elmegy az ember életkedve, pláne akkor, ha a szerencsétlen hajléktalanokat nézi. Tervek és célok nélkül ülnek a földön, hiszen réges-régen feladták már minden álmukat. Aztán meglátunk egy ugráló kutyát, aki tiszta szívéből játszik a nincstelenekkel, örömével örömet okozva nekik. Ugye mennyire közhelyes? Ugye mennyire nagy baj, hogy közhelyesnek számít?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.