Világvége koktél, világvége turné, világvége kiállítás, világvége buli, világvége teóriák, világvége ellenteóriák, világvégét diszkó. Eddig nem vártam, de ezek után már várom a világvégét (ami ugye nem lesz, most).
Talán nem is az bosszant fel, hogy valami ostoba jóslatnak köszönhetően komplett reklámkampányok és marketing stratégiák épülnek arra, hogy pénzt lejmoljanak az emberektől. Nem is az dühít, hogy a legtöbb pojáca mosolyogva húzza le az ezreseket a vécén, hanem az, hogy ha meghalunk, minek meggazdagodni (mert ugye nem fogunk meghalni)?
Miért nem áll fel az egyszerű irodista az asztalától, pattan fel annak tetejére és ugrik ki az ablakon háttal, közben a főnökének középső ujját mutatva és odaordítva, hogy kurvaanyád? Azért, mert inkább este a restiben világvége koktéllal nyugtatja magát, majd elmegy egy világvége buliba. Aki nem spórolt magának össze legalább decemberre elég eltékozolható vagyont, az meg is érdemli, hogy szomorúan, unalmas haljon meg két hét múlva (de ugye nem fog).
Ha mégsem szólalnának meg a mennyek trombitái és harangjai az ominózus időpontban (persze miért szólalnának meg?), akkor biztos, hogy minden világvége akciót hirdetőtől visszakövetelném a pénzem. Az indokom egyszerű lenne: azért vásároltam a termékből, mert azt hittem, hogy meghalok. Mivel élek, jogos a felháborodásom és a követelésem. A nagy bojkottra hívással azért még várok (hátha mégis világvége lesz...).
