Sorkizárt

Az MTI Otthon Centrum ingatlanosainak adatbázisát átnézve megtalálta az ország legdrágább épületét: egy budapesti családi házat másfél milliárd forintért kínálnak. 5 szint, 1400 négyzetméteres lakóterület, 4900 négyzetméteres telek, plusz egy társasház és egy pazar tetőkertes dunai panoráma. Nekem nincsenek nagy igényeim, elég ha pont akkora helyen élek, amekkora kell. Persze nem utasítanám vissza, ha ajándékba kapnék apucitól egy ilyen szuper kérót!

Az ezer, az nem kis szám. Ezer kilométert megtéve Budapestről már San Marino-ba, Frankfurtba, vagy akár Kijevbe is eljuthatunk. Persze mindig más irányba kell indulni. Mi elindultunk egy irányba, ez év január havának végén. Ekkor született meg a Sorkizárt. Mi csak véleményezünk. Ennyire egyszerű. Hárman háromféleképp látjuk a világot, ennek köszönhetően ti ezerféle témában olvashattok nálunk. A pár hónap alatt közel ezerre felkúszó követők száma arról tanúskodik, hogy nem is csináljuk annyira rosszul. De mivel a véleményezésnél elkerülhetetlen az ellenvéleményezés is, álljon itt a szerkesztőink egy-egy kedvenc kommentje:

Szepedoktor: Az egyik hazai bankban ért egy kis kellemetlenség, így saját meglátásaimat írtam le az Országos Tahó Pénztár-ban. Kaptam hideget-meleget, a kedvenc kommentem ez lett:

"Egy ilyen ostoba, parasztozó tahót, mint a posztoló, ki kellene vágni minden helyről. A parasztozást (a paraszt tisztes, saját munkájából élő földműves) a cigány és lumpen csavargók kezdték, mert a paraszt nem nagyon örült, hogy lopkodnak a háza tájáról. Ezt vette át a pesti lumpenproletár réteg, aki azt hiszi, hogy ő több, mint a kétkezi munkából elő földművelő ember. Ilyen ostoba, primitív tahó lumpen a posztoló is."

Mr.Soze: Magyarországon is be akarják vezetni a külföldön sikeres öngyilkosság-megelőző programot, ahol többek között fodrászokat tanítanak meg arra, hogyan ismerhetik fel a kétségbeesett embereket munka közben. Itt a poszt, íme a komment:

"Ez a cikk annyira elszomorított, hogy el se megyek a fodrászhoz, direkt felakasztom magam."

Szöcske: Egy ropogósan friss poszt bárdolt kommentelőjétől szeretnék idézni, aki belopta magát a szívembe. Puszér Róbert méltatlankodásáról írtam, ám a szerző figyelmét nem a cikk és a videó kötötte le, hanem a stilisztikám. Sokszor valóban sietek, ami nem mentség, mégsem írhatom, hogy figyelmetlen vagyok. Íme az nemszeretésem:

"A mi időnkben az ilyen tanulatlan bloggereket előbb iskolába zavartuk! Ez a poszt igazolja, hogy
blogger = tahó kozmopolita idióta."

Ezer dologról írhatnék még, de csak egynek van jelentősége: Ez az ezredik poszt. Köszönjük szépen a bizalmat.

Tegnap megkezdődött a csupán néhány napig tartó kérészek tömeges rajzása. A rovarok kikelnek, a levegőben párosodnak, a hím meghal, a nőstény lerakja a petéket és elpusztul. A néhány óráig tartó folyamat után mindenhol csak tetemek maradnak. Gyakorlatilag megfigyelhetjük a saját életünket, felgyorsítva. Ami a legfontosabb, hogy példát is vehetnénk róluk: úgy kéne élnünk, mintha csak a pár óránk lenne, nehogy elszalasszunk valamit.

Minden perc számít. Ne hagyj ki semmit, nehogy megbánd!

Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Forrás: delmagyar.hu

A tegnapi foci Európa-bajnokságon elszenvedett orosz vereség miatt szövetségi kapitányt váltanak a csapatnál. Nem váratlan a fejlemény, korábban is szó volt erről, de ma már be is jelentették: még az EB idején megnevezik az új vezetőt. Az oroszok sosem tétlenkedtek, jelen esetben is azonnal reagálnak a kiesésre. A legtöbb válogatott élén gyakorta a fejcsere, most sincs ez másként, bár szerintem sokszor egy-egy hosszabb bizalommal többre mennének a legnagyobbak is.

Görögországban naponta átlagosan 1 milliárd eurót vonnak ki a betétesek a bankokból. Hétfő óta naponta 800 millió és 1,3 milliárd euró közötti összeget emelnek le a görög bankoknál vezetett betétszámlákról. Így látják biztosítottnak az emberek, hogy megmarad a pénzük. Vándorolnak a vaskos pénzkötegek a páncéltermekből a matracba és a kispárnákba. Mindenképpen rosszul alszanak a görögök mostanában de legalább így a pénzük nyomja a fejüket és nem az aggodalom.

Egy brit felmérés szerint a konyhai balesetek kétharmada friss zöldségek pucolása közben következik be, főként az olyanoknál, amelyek túl kemények és nehéz vágni, mint a tök. A veszélyhelyzetet tovább fokozza, ha valaki igyekszik a konyhában úgy fogni a kést és olyan bravúros technikával dolgozni, ahogyan azt a tévében a sztárszakácsoktól látják zöldségaprítás közben. A sok vagánykodó, önjelölt sztárszakács miatt dobták piacra a szeletelt, hámozott zöldségféléket és többek között az előre csomagolt reszelt sajtot. Lassan olyan nyomorultak leszünk, hogy előre rágott rántott húst is lehet majd kapni.

Az osztrák újságírók petíciót nyújtottak be hazánk sajtószabadságának érdekében. Van nekünk egy jól működő blogrendszerünk, amit bárki írhat, bármilyen témában. Kell ennél jobb sajtószabadság?

Kicsit felzaklatva olvastam, hogy petíciót adtak át a magyar sajtószabadságért aggódó újságírók az osztrák kormánynak. Több ízben is kihozott a sodromból. Először is rendben van, köszönik a magyar újságírók, kedves a szomszédok kollégáitól az aggodalom. Jól esik, miért ne esne jól a szolidaritás. Ugyanakkor mégsem értem, miért izzadnak miattunk.

A sajtószabadság ékes példája az Index anyaméhében fogant és napról napra ezres, tízezres látogatottságokat produkáló blogok véleménye. Őszinte és nyílt, de lehet mocskolódni. Hogy miért és mit tesznek ki? Bármit, de a saját példánkon érzékeljük: témától függetlenül a véleményt formáló írásokat. Az öt hónapja működő oldalunkról már szinte minden témában eljuttatták a véleményünket a több tízezer embernek. Ergo kicsiben, de gondolkodásmódok szócsövei lehetünk.

Az elektronikus sajtó szabadságát már megcáfoltam, most jöjjön a nyomtatott. Ez egy teljesen más kaliber, hiszen arra fordul a nyomtatók tintasugara, ahonnan pénz jön. Legyen Fidesz, legyen MSZP, legyen Tesco, legyen Spar vagy a sarki horgászbolt akciós csalihirdetése. Pénzért cserébe adják el magukat, különben meghalnak. A kertész se biztos, hogy szívesen metszi meg a növényt, de kénytelen, ha a munkaadó úgy kívánja.

Összességében üzenem az osztrákoknak, hogy ti csak ne aggódjatok, ti csak! A hasonlataim csiszolására pedig következzen egy újabb példa: egy nem újságírással foglalkozó "utca emberével" beszélgettem, aki mondta, hogy olvasott X témában a Sorkizárton. Nem mondtam meg neki, hogy én írtam, elég tudni, hogy eljutott a véleményem valahova. Oda, ahova kell!

Az olajárak csökkenése, valamint a forint erősödése a dollárral szemben pozitívan hathat a hazai üzemanyagárakra - tehát negatív irányba mozdulhat a literenkénti ár. Az elemzők szerint a MOL árdöntései viszonylag pontosan megjósolhatók, persze biztosra nem lehet menni. Mindenesetre azt javasolják, hogy aki teheti, várja ki a szerdát: ekkor jöhet a számunkra kedvező változás. Nekem a várakozás része nagyon jól megy, hiszen tavaly október óta nem tankoltam a gépbe. Bár a garázsban szoktam integetni neki.

Az első hír, amit ma reggel elolvastam, rá is nyomta a bélyegét az egész napomra. Hiszen hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy balesetekkel és kék hírekkel kelünk és fekszünk, de ilyen mértékű tragédiáról ritkán olvasni. Betörtek egy vizsgálati fogságban ülő nagyvállalkozó üresen álló, őrizetlen pincéjébe, de a tolvajok a bor megcsapolása után nem tudták elzárni a hordók csapjait: 100 ezer liter tokaji ömlött ki és vált menthetetlenné. Remélem a felelőtlen tolvajokat életük végéig üldözni fogja Dionüszosz síró rémképe.

Elképesztő csalássorozatra derült fény a romániai önkormányzati választások kapcsán, amikor a szavazásra jogosultak listáján felfedezték, hogy az egyik, mindössze két szobás lakásban összesen 3600 személy él - legalábbis papíron. A megdöbbentő felfedezést újabbak is követték: tucatnyi olyan címet találtak, ahol legalább ezer bejelentett lakó tartózkodott. Nincs ezen mit csodálkozni. Sok a román kevés a lakás.