Sorkizárt

Orbán Viktor elégedett a hivatalos fotósával, így szerződést hosszabbítanak. Burger Barna, a Fókusz-Pókusz Kft. ügyvezetője maga látja el a nemes feladatot, ő készíti miniszterelnökünkről a fényképeket. Ezért cserébe évente 9 millió forint, plusz ÁFA üti markát. Nem értem. Én azt hittem, egy ilyen előkelő feladatért nekünk kell fizetni, nemhogy pénzt kapnánk érte.

Június négy tele van ellentmondással. Lehet még nem szállt le a nemzet heréje, azért nyomják bele mindig a fejünket a sárba. Ahelyett, hogy kemények lennénk, inkább kollektívan picsogunk.

Van két éve egy keserű szájízzel is csak furcsának aposztrofálható magyar emléknapunk, a Nemzeti összetartozás napja. Erre a dátumra talán 92 éve senki sem akar emlékezni, egy ideje pedig hivatalosan is megtesszük. Ez az a nap, amikor jelentős területet csatoltak el Magyarországtól a trianoni békeszerződés alkalmával, így június négy lehet újra egy olyan időpont, amikor a piros-fehér-zöld színű vérűek az utcán masírozhatnak.

Nagyon is értem a szándékot azzal, hogy picit érezze minden magyar ajkú, hogy egy nép vagyunk függetlenül attól ki irányítja az általunk lakott területet. Ez rendjén van, sőt. Nem vagyok zsidó, akinek ökölbe szorul a keze egy kopasz láttán és nem öntök szoborba minden komcsit vagy balost. Egyszerűen egy olyan semleges sziget vagyok, ami a levegőben lebeg és talán egyedül maradok azzal az állásponttal, hogy ambivalens ez a nap.

Újra szaggathat bennünket a balsors, de hát miért akar ez az ország mártír lenni? Mert mindenki megénekelte már ezerszer, hogy azok vagyunk. Lehet szó bármiről, vesztesek vagyunk - állítjuk be magunkat, a Mártírországot. Lehetnénk kicsit tökösebbek, amit alatt nem azt értem, hogy rohanjuk le a szomszédos országokat. Csak ne temetkezzünk az önsajnálatba. Én minden pofontól erősebb leszek. De ne legyünk individualisták, inkább legyünk együtt bátrabbak!

Egy olaszországi konferencián Soros György, magyar származású milliárdos figyelmeztette az európai vezetőket. A világ egyik leggazdagabb embere arról beszélt, hogyan menthetik meg az eurót a görögök szerencsétlenkedéseinek közepette. Úgy látszik, olyan emberek is figyelmeztetni kell az unió tagjait a problémára, aki egyébként nem érintett. Mi is felszólalhatnánk, hiszen nálunk is szorul a hurok a 310 forintos euróval.

Gyöngyöspata az elmúlt években sokszor szerepelt a hírek között, főként az eltérő etnikumú lakók összetűzései miatt. A romahelyzet megoldására a település megválasztott egy Jobbikos polgármestert, Juhász Oszkárt, aki valóban rendet akar rakni. A saját bodzaföldjein mindenképp, ugyanis (állítólag) ott dolgoztatta a közmunkásokat egy héten keresztül. A Jobbik tagadja, hogy magánterületen gályáztak volna a közmunkások, de eddig úgy tűnik, a polgármester úr valóban megpróbálta összekötni a kellemeset a hasznossal. Már ami az ő nézőpontját illeti.

Az 1950-es évektől kezdve megfigyelhető, hogy Skóciában egyre hamarabb halnak meg az emberek. A kutatók hosszú-hosszú éveken át foglalkoztak a jelenség miértjével, és a rengeteg dohányzás, a rossz életmód és a mértéktelen alkoholfogyasztás mellett most egy másik okot is felfedezni vélnek: a rossz politikai döntések sorozata kihat a lakosságra: a munkanélküliség, a folyamatos reménytelenség és a társadalom szétszakadása megrövidíti az életünket. Itthon ne vegyen senki tartós tejet.

A beruházások volumene drasztikusan csökken Magyarországon. Az első negyedéves számok nem túl bíztatóak, pedig ez már tartalmazza a közelmúlt egyik legnagyobb befektetését, a kecskeméti Mercedes gyárat is. A külföldieknek előnyös feltételeket ajánlunk, mégsem hozzá ide a pénzüket, nekünk pedig nincs keretünk a fejlesztésre. A magyar kormánynak és politikai elitnek csak annyit üzennék: game over.

A budapesti melegfelvonulás évek óta vita tárgya, idén lehet kitiltják a másságot ünneplő tömeget. Magam sem szívesen nézném a homo-parádét, de nem sok értelme van a buzizásnak.

Egy ismerősöm szerint az összes homoszexuálist át kéne telepíteni egy lakatlan szigetre, hogy ott csinálják a csinálnivalójukat. Egy másik véleményt is hallottam már: ők betegek, hiszen ahogy a megnevezésük is mutatja, mások. Kétségtelen, hogy évek óta megosztó kritikát kapnak a saját nemükhöz vonzódó parádézók, de ennek a harcnak sosem lesz vége.

A jelenlegi csatában a főváros áll nyerésre. A budapesti közgyűlés állítólag azon mesterkedik, hogy megakadályozza a provokatív, bugyiban táncoló színes fesztivált, a forró hangulatú júliusi dzsemborit. Ha igaz a szóbeszéd, akkor egy olyan jogi formulát dolgoznak ki, ami megtilthatja a melegek felvonulását és végre dörzsölhetik a tenyerüket az ellenük küzdő harcosok.

Bevallom, én se szívesen nézem őket, annak pláne nem örülnék, ha egy gyerek is láthatja mindezt. Mégsem tilthatjuk meg az identitásukat másképp megvalósító társainknak, hogy levegőt vegyenek. Biztos, hogy sok vita megszűnne azzal, ha nem tennék közszemlére a csupasz seggüket és szerintem a saját lelki üdvük érdekében is ezt diktálná a józan ész. Már ha lehet józan ésszel csatázni egy normál és más érzelmekkel vívott háborúban.

Régi vita, új sebek. Az áldatlan állapotnak sosem lesz vége.

Fotó: Szigetváry Zsolt - Meleg helyzet után

Magyar Sajtófotó Pályázat, Escher Károly különdíja a legjobb hírképért, 2007.

David Maraniss Barack Obamáról szóló életrajzában hosszan taglalja az Egyesült Államok elnökének drogos szokásait. Pontosabban azt, hogy még az iskolás évek alatt hogyan tépett be a barátaival és milyen marihuánás találmányok köthetőek a nevéhez. Kedves szülők, attól, hogy a gyerekük elszív egy füves cigit, talán még viheti valamire. Nem állítom, hogy Amerika első embere lesz, de egy ilyen apróság belefér.

Voltam nappalis, voltam levelezős. Jártam főiskolára, jártam egyetemre. Testközelből éltem végig a BA rendszer kálváriáját és ha visszaállítják a régi képzést, akkor magam szervezem meg a lázadást.

2006-ban az elsők között részesültem az új, osztott felsőoktatási képzésben. Az csak egy dolog, hogy végignéztem az oktatók, tanulmányi előadók és vezetők fejetlen kapkodását, magam sem láttam, hová vezet ez az irány. Sőt, a tanulmányi utam alapköveit is azután helyezték a lábam alá, miután már odaléptem. Azóta belejöttek és talán jóindulattal nevezhetjük rendszernek azt a mai napig kétes megítélésű állapotot, amit kialakítottak.

Egy dolog közben változott: a színvonal. Különböző iskolákban különböző az oktatás minősége. Nappali BA képzésben még csak tuszkolnak valami pislákoló fényt a fejekbe, de a felsőfokú szakképzéseken már kevesebb a tudás átadásának sikeressége. Az eredmény pedig elszomorító: buta, "büfészakokon" nevelkedett, a diplomaosztón szaktudástól mentes hallgatók fognak kezet a rektorokkal.

Már most rebesgetik, hogy visszaállítják az osztatlan rendszert és újra a régi diploma lesz "A diploma". Akkor most elkezdek felháborodni! Annak idején több ezer sorstársammal együtt arra kényszerültünk, hogy egy ismeretlen kimenetelű oktatásban részesüljünk. Idő közben bebizonyosodott, hogy semmit nem ér az a papír, amit egy kötelező mosolygás közben ma diplomának nevezünk.

Hat év távlatából visszatekintve hívhatjuk politikai malőrnek, vagy egy rosszul kivitelezett oktatáspolitikának, de ettől még ugyanúgy álláskereső lesz az a több ezer ember. Amennyiben ismét oktatási rendszert váltanak, akkor a frissdiplomások Spartacusa leszek és az első sorban fogok tüntetni azért, hogy a morálisan rabszolgasorsba taszított életek újra szabadok, de inkább sikeresek lehessenek.

Talán már nem is hír, hogy verekednek a kijevi parlamentben. Az ukrán képviselők szinte 2-3 havonta egymásnak rontanak, tegnap egy nyelvtörvény miatt. A kormánypárt és az ellenzék gyakorlatilag már szinte tradícióból bunyózik egymással. Egyszerűbb lenne, ha a politikusok egyesével vívnának ökölharcot, a szünetekbe pedig beiktathatnak 1-1 verbális vitát és szavazást.